Vannak könnyen hozzáférhető, és vannak a titkos sajtreceptek

– Pár éve még a Népújság hirdetési részlegénél dolgoztál, mint értékesítési vezető, most meg kecskék között találkozunk egy tanyán. Hogy jött ez a nagy váltás? 
– Amikor 2017-ben ideköltöztünk – mondja Kiss-Rogács Erzsébet – még párhuzamosan csináltam az itteni és az ottani munkát. Kezdetben nem voltak kecskék, először a házat hoztuk rendbe, és nekiláttunk az udvar, a kert, az erdő kipucolásának. Mindegyik ezer-ezer négyzetméter, úgyhogy nem tűnt kis feladatnak. Főleg az erdő izzasztott meg bennünket, ami meredek partoldalon van, benne hét diófával, amiket meg se tudtunk közelíteni a sok cserjétől, aljnövényzettől. A férjem felment egy macsétával délelőtt kilenckor, hogy legalább valami ösvényt vágjon, lejött délután négykor, és azt mondta: ez két hét lesz. Na, akkor döntöttünk úgy, hogy állati erővel oldjuk meg a dolgot. Az első három kecskét 2019-ben vettük. Szépen körbelegelték a fákat, kitisztították a területet. Aztán fokozatosan növeltük az állományt, és szinte egyszerre jutott eszünkbe, hogy próbáljunk meg sajtozni! 

– Cél az, hogy mindketten ebből éljetek meg? 
– Panelben laktunk Szekszárdon, de mehetnékünk volt. Önállóságra, önellátásra vágytunk. Itt aztán ránk szakadt a szabadság: fafűtés, vízellátás megoldása fúrt kútból meg ilyesmi. Az állatállomány gyarapodott, az etetés, itatás, fejés reggel és este már két-két órát vesz igénybe. Ez nem idegen tőlem, mert kertes házban nőtem fel, tartottunk disznót, csirkét, még lovam is volt lánykoromban. Csak most a tejfeldolgozás felé elmozdulva, új ismeretek szükségesek. Három éve elvégeztem Kaposváron egy sajtkészítő tanfolyamot, a férjem meg ugyanott, ugyanakkor kistermelői kurzuson tanult. Most már családi gazdaságot működtetünk, ami úgy néz ki, hogy én már itthon vagyok, mint őstermelő, ő meg még dolgozik a szakmájában az áramszolgáltatónál. Vettünk tejelő kecskéket, minőségi törzstenyészetből - korábban ez nem volt szempont -, és elkezdtük a sajtkészítést próbálgatni, hogy mire meglesznek az engedélyeink, rendelkezzünk gyakorlattal. Közben elkészült az új akol és a sajtműhely. Volt rá időnk, mert az engedélyeztetési folyamat meglehetősen hosszadalmas, de már csak egy papírra várunk. 

– Mekkora most az állatállomány? 
– Gidákkal együtt harminc kecske, öt racka, négy kutya, három macska, harminc csirke, nyolc kakas, és méheink is vannak. 

– Ha beindul az üzlet, lesz majd mód egyenletes minőséget és mennyiséget előállítani? Télen-nyáron adja a tejet a kecske? 
– Készítünk lágy, félkemény, kemény és penészes sajtokat, különböző ízesítéssel, a francia vonalat követve. Megfelelő hűtő és tároló kapacitás kialakítására szükség lesz, mert a tejhozam nem egyenletes. A kecskéknek ősszel van az üzekedési idejük, aztán elkezdenek apasztani, készülnek a vemhességre, év vége felé már nemigen adnak tejet. Tavasszal aztán, ha megellenek, ismét beindul a tejelés rendesen. Vannak bárki számára hozzáférhető, és vannak titkos sajtreceptek. Ha egy olyan ízvilágot akarunk előállítani, amelynél nem publikusak a hozzávalók, se a technológia, kísérletezni kezdünk, a saját elképzeléseinkre hagyatkozva. Göröngyös, buktatókkal teli út áll mögöttünk. Ám most már közel állunk a profizmushoz. Ezt választottuk, ezt csináljuk, kitartással, örömmel. Nagy utazások nem várnak ránk, itt van dolgunk, vasárnap és ünnepnap is. Ez az életünk.

A borturizmusra is szeretnének építeni

Kiss-Rogács Erzsébet 1974-ben született Szekszárdon. Tolnán nőtt fel, Dunaújvárosban érettségizett, boltvezetői, később sajtkészítői végzettséget szerzett. Kereskedelmi, értékesítési ismereteinek nagy hasznát vette, amikor reklámmal, PR-rel, marketinggel foglalkozott. Egy ideig egy multi cég területi képviselőjeként tevékenykedett, ahol a közterületi médiával kapcsolatos szervezőmunka (óriásplakát, utcabútor, buszmegálló, buszreklám) volt a feladata. Később a vármegye napilapja, a Tolnai Népújság értékesítési vezetőjeként dolgozott. A szekszárdi panellakásból egy Várdombhoz közeli, külterületi házba költözött a családjával 2017-ben, és gazdálkodni kezdett. Két gyereke, három unokája van. Férje, Kiss György erősáramú technikus, csoportvezető az E.ON-nál. Kecskéket tartanak, küszöbön áll a sajtmanufaktúrájuk beindítása. A szekszárdi borturizmusra is szeretnének építeni.