Kilencvenéves tanítónőt köszöntöttek Pakson

Arany Bélánét, lánykori nevén Tóth Saroltát köszöntötte 90. születésnapja alkalmából a város nevében Szabó Péter polgármester hétfő délután, Pakson. Az ünnepelt Kecskeméten született 1933. augusztus 6-án, szülei tanítók voltak. A család később Tolna vármegyébe költözött, a szülők Kajdacson tanítottak, ahol Sárika néni is a Sztankovánszky család kastélyában kialakított iskolába járt. Egy testvére volt, öccse néhány éve hunyt el. Édesanyjuk, Tóth Lászlóné Jolán néni is szép kort ért meg: a századik, majd Paks legidősebb polgáraként a 105. születésnapján is köszöntötte a városvezetés, az idős hölgy 2014-ben, 107 éves korában hunyt el. 

Sárika néni a kajdacsi évek után Bonyhádon járt középiskolába, majd Baján levelező tagozaton végezte el a tanítóképzőt. Arany Bélához 1952-ben ment férjhez, aki hajógépészként saját vontatóhajóval dolgozott a Dunán, de felesége és annak családja „megfertőzte” a pedagógus pálya iránti érdeklődéssel és ő is elvégezte a tanítói főiskolát. Kajdacsról egy évre Foktőre költöztek – férje családjához – de rövid ideig Kölesden és Borjádon is tanítottak. Aztán az 1960-as évek elején jelentkeztek a Paks melletti Cseresznyéspusztára meghirdetett tanítói állásokra. 

Az iskola nem sokkal korábban épült, melyhez tanítói lakások is készültek, oda költözött be az Arany-házaspár két lányukkal, Csillával és Tündével. A kéttantermes iskolát 1961. szeptember 10-én adták át, Sárika néni kezdeményezésére 1964-ben először gyulladt villanyfény Cseresznyés-pusztán, ahol akkoriban 49 tanuló volt két tanulócsoportban. Erről a cseresznyési időszakról szép emlékeket őriznek az egykori diákok: Sárika néni kórust alapított, sőt még színjátszó csoportot is, amellyel még a felnőtteket is „megfertőzték”. A színpadot maguk ácsolták, színpadi kellékeket pedig a régi kultúrházból, a Petőfi utcából hozták. Klippel János, egykori kedves tanítványa külön születésnapi verssel köszöntötte a napokban Sárika nénit. A körzetesítés miatt 1978-ban fejeződött be a tanítás az épületben, ahol most a Cseresznyéskert Erdei Iskola működik. 

Amikor az egykori pusztai tanítók 2013-ban találkoztak az iskolánál, akkor még négyen voltak: Feil Józsefné, Bencze Barnabás, Arany Béláné és Karszt Jánosné. A 2017-ben tartott nosztalgiatalálkozón táblát is avattak az egykori tanítók neveivel. A pusztai tanítás megszűnésével Sárika néniék is Paksra költöztek, a Szentháromság téri Szeniczey-házban laktak, és a kisegítő iskolában tanítottak, napköziztek. Férje elvesztése után nyugdíjasként is aktív életet élt, gondoskodott édesanyjáról, szeretett olvasni, főzni. Tanítói munkásságáért 1990-ben miniszteri dicsérettel tüntették ki a Bezerédj Általános Iskolában. Három unokája és hat dédunokája van. A hosszú élet titka szerinte édesanyja szépkora után a génekben keresendő. Néhány éve Tünde lányával lakik az Anna utcában, mert egészségi állapota miatt már gondoskodást igényel. A közelmúltban tartott családi ünnepségen közel húszan ülték körül az asztalt.