Matrózfürdő

Az utóbbi időben egyre több újságcikk, film- és rádióriport foglalkozik azzal, hogyan lehet még hatékonyabban beosztani a keresetünket. Bár az is lehet, hogy én lettem érzékenyebb a témára, különösen mióta bedobta a szolgáltató a levélszekrényembe a már megemelt összegű vízdíjszámlát. Eddig azt sem tudtam, hogy egy átlagos háztartásban naponta száznegyven liter víz fogy, ennek a felét tisztálkodásra és vécéöblítésre használjuk, a maradékból főzünk, fürdünk és mosunk. 

Emlékszem, jó pár évvel ezelőtti angliai utunkra, az egyik szálláson külön fizetni kellett a tusolásért is. Az angolok már akkor tudták, milyen a matrózfürdő, szappanozás közben elzárták a csapot, hogy elég legyen az adagolt víz a fürdés végéig. 

Bennünket is utolért a számolgatás. A fogmosás alatt bizony érdemes elzárni a vizet, elég, ha a végén nyitjuk ki a csapot, mosogatáskor sem kell folyóvizet használni, hiszen azért van két medencéje a mosogatónak, hogy az egyikben mosogassunk, a másikban öblítsük az edényeket, és még sorolhatnám a hasonló praktikákat. 

A minap nem volt időm bevásárolni, így arra hagyatkoztam vacsorakészítés előtt, amit éppen otthon találtam. Paprikás krumplit főztem kevés virslivel, kovászos uborkával tálalva. A lányomnak elmondtam, gyerekkoromban nálunk ezt úgy hívták: szegények eledele. Ő nézett rám értetlenül, ugyanis ízlett neki a vacsora. Ekkor jöttem rá, ha az előítéleteinken változtatunk, akkor talán még a spórolás is könnyebben megy.