Koszorúzással adtak tiszteletet a győzedelmes brigadérosnak

Erről a történelmünkben kiemelkedő harci cselekményről emlékezett meg szerdán délután Szekszárdon, a színpompás virágokkal díszített Béri Balogh Ádám Emlékműnél, mely helyszín kialakításában oroszlánrészt vállalt a Közjóért-díjas Bognár Cecil. A rendezvényt, karöltve az A'só ucca-Csatár-Bakta Civil Egyesülettel, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület szervezte. Képviseltette magát a Magyar Honvédség szekszárdi toborzó irodája is, Lieszkovszky Larion tartalékos főhadnagy személyében. Eljöttek a Szekszárdi Garay János Gimnázium honismereti szakkörének tagjai, a TM SZC Bezerédj István Technikum diákjai és a Szekszárdi Baka István Általános Iskola tanulói. 

A közönséget a Himnusz eléneklése után dr. Gesztesi Enikő, a TMEAHE elnöke köszöntötte. Mint egyebek mellett elmondta, arra a jeles személyiségre emlékeznek, aki a kuruc seregek élén haditetteivel és személyes példaadásával ékes tanúbizonyságot tett a haza iránti hűségéről. Borsós István tárogatós korabeli hangulatot idéző muzsikája után Balogh Attila, a Tolna Megyei SZC Bezerédj István Technikum igazgatója, a TMEAHE tagja idézte fel a jeles hadvezér alakját. Mint arra rámutatott, Balogh Ádám újabb nagy diadala egyben katonai pályafutásának csúcsát jelentette, igazolva, hogy rászolgált a fejedelemtől néhány héttel korábban kapott brigadérosi kinevezésére. 

A rendezvény zárásaként az egyesületek, intézmények jelenlévő képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit a Béri Balogh Ádám Emlékmű talapzatánál.

Balogh Attila így idézte fel a brigadéros alakját

A hagyomány szerint ezen a helyen, ahol most állunk táborozott 1710 őszén Béri Balogh Ádám, akit röviddel ezt követően foglyul ejtettek ellenfelei, megpecsételve ezzel sorsát.

De ki is volt ő?Ismerjük meg közelebbről a Rákóczi-szabadságharc egyik legkiemelkedőbb hadvezérét!

A Béri Balogh család Vas vármegyei eredetű. Első név szerint ismert ősük az a Balogh Péter, aki a 15 éves háborúban várkapitányként harcolt a törökökkel szemben. Katonai érdemeiért Tolna megyében kapott birtokokat. Bizonyára ő volt az a személy, akinek köszönhetően a család kiemelkedett a jobbágyi, vagy kisnemesi helyzetéből. Fia Ferenc nem lépett katonai szolgálatba, helyette a birtokok fejlesztésével és kikerekítésével megalapozta a család vagyonának nagyarányú gyarapodását, a jómódú középbirtokosok soraiba való belépést. Fiait – akik már a Béri előnevet viselték – Istvánt és Pétert előkelő főnemesi udvarokban (pl. az ifj. Zrínyi Miklósnál) neveltette apródként.

Béri Balogh István és Káldy Rebeka házasságából 3 gyermek született, de csak kettő érte meg a felnőttkort. Közülük az idősebb Judit, az ifjabbik pedig Béri Balogh Ádám. Mivel az édesapa a törökök elleni harcokban életét vesztette, az özvegy anya apjára (Káldy Péterre) támaszkodva nevelte fel gyermekeit.

Béri Balogh Ádám gyermek- és ifjúkora sajnos homályba vész. Nem ismerjük születési helyét, nem tudjuk ki tanította és azt sem, hogy hol szerezte meg katonai alapképzettségét és jogi ismereteit. Ami bizonyos, hogy az apai és anyai ágról egyaránt örökölt katonai hagyományok már egészen fiatal korától meghatározták életét.

Tapasztalatait a hadviselésben a török kiűzésének idején szerezte. A későbbiek során alkalmazott harcászati elveit, elsősorban a rajtaütő-cselvető, portyázó harcmodort ebben a háborúban sajátíthatta el.

1690 körül vette feleségül Festetics Juliannát, házasságukból hét gyermekük született. A feleségről fennmaradt iratok azt mutatják, hogy Julianna, gondoskodó és dolgos asszony volt, urának méltó társa.

Az 1690-es évek második felétől Balogh Ádám közhivatalokat töltött be, többször választották meg egy-egy járás főszolgabírójának. Anyagi gondjai miatt a család 1698-ban költözött át a Tolna vármegyében lévő faddi birtokára. Két év múlva azonban ismét visszaköltöztek Vas vármegyébe.

Balogh Ádám 1704. január közepén csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló Károlyi Sándor kurucaihoz. A generális ekkor adta kezébe a lovas ezredessé kinevező okiratát. A kezdetben változó szerencsével folyó dunántúli harcok idején azonban két vagy három ízben is visszatért, illetve elígérkezett a császár hűségére, s ebben nagy szerepe volt mindvégig császárpárti apósának. A következő évtől azonban már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1706. novemberében kitüntette magát a Győrvár és Egervár között vívott harcban, a győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. 1707. március első napján rajtaütött a császáriak seregén Balatonkenesénél, és a hosszúmezei csatában fényes győzelmet aratott.

Parancsnoka, Esterházy Antal tábornagy már a győrvári diadalt követően többször kérte előléptetését, de Bercsényi Miklós megakadályozta a tisztek egymás közti vetélkedésének elkerülésére hivatkozva.

1708. szeptember 2-án - szinte napra pontosan 315 évvel ezelőtt - Kölesdnél zajlódott le a Rákóczi-szabadságharc egyik legjelentősebb kuruc diadala. Béri Balogh Ádám seregének sikerült megakadályoznia Simontornya várának elfoglalását, amely abban az időben a kurucok egyik fontos erődítményét jelentette. A vár felé közeledő rácokra - a helyismeretüket és a harcmodorukat kihasználva - hatalmas vereséget mért csapataival.

A kölesdi ütközet a szabadságharc utolsó jelentős győzelme volt, mely bebizonyította, hogy ütőképes erők szolgálják Rákóczi fejedelmet. Balogh Ádám újabb nagy diadala egyben katonai pályafutásának csúcsát jelentette, igazolva, hogy rászolgált a fejedelemtől néhány héttel korábban kapott brigadérosi kinevezésére.

Más hadvezérekhez hasonlóan 1709-től Béri Balogh Ádám számára sem termett sok babér a császáriakkal szemben.

Az 1710 őszén indított utolsó kétségbeesett dunántúli hadjárat nem hozott számára szerencsét. Parancsnoka, Palocsay György tábornok betegsége és távozása után, október 8-ától ő vette át a megmaradt, csekély létszámú csapatok irányítását. A hónap végén Balogh Ádám is belátta, hogy a további harcnak nincsen értelme, majd rászánta magát a Dunántúl elhagyására. Szekszárd környékén a brigadéros egy főként rácokból álló hadoszloppal került szembe, miután pedig híres lova, Murza összerogyott, ő maga is a császáriak fogságába esett.

Amikor elterjedt a hír, hogy a híres brigadéros az ellenség kezére került, a kuruc vezérkar minden követ megmozgatott, hogy kialkudja hős katonája szabadságát; maga Rákóczi is kísérletet tett a Pálffy Jánossal folytatott vajai tárgyalások során megmentésére, ám ebben az ügyben sem a császári főparancsnok, sem a bécsi udvar nem volt hajlandó kompromisszumra.

A császár iránti hűségeskü letételével még megmenthette volna életét, jómódú középbirtokosként élhetett volna tovább, ő azonban életének ebben a legnehezebb szakaszában is hű maradt politikai nézeteihez kijelentve, hogy mint fogoly is hűséges Rákóczihoz „érte élni és halni kész”.

A brigadérost a budai hadbíróság esküszegés és dezertálás vádjában bűnösnek találta, a fejére kiszabott halálos ítéletet pedig 1711. február 6-án végre is hajtották.

A bakó kegyetlen pallosa vetett véget Béri Balogh Ádám küzdelmes életének.

Feláldozott családot, otthont, gazdagságot, rangot és életét adta a katona számára legszentebb dologért, mert hitte azt, amelyről másfél évszázaddal később Deák Ferenc szavai is tanúskodnak:

„A jövő áldozatokat fog tőlünk kívánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület.”