Harminc éve lett I. Béla a Rózsából (galéria)

Az iskola udvarán a modern jelent jelképező, napelemekkel, számítógépes csatlakozókkal is felszerelt kis pihenő, az úgynevezett okoskocka mellett három diák felelevenítette a múltat. Péter Mihály tanár úrnak, az intézmény hajdani igazgatójának és dr. Várady Zoltánnak, a Tolna Vármegyei Levéltár nyugalmazott igazgatójának kutatásait felhasználva felidézték a majd egy évezreddel ezelőtt élt I. Béla király tetteit, emberi, uralkodói alakját. 

Szóltak a királyról, aki küzdött, győzött, szenvedett vereséget, de utána mégis vállalta a küzdelmet. A pogány szokásokat követő Vazul fiaként csehországi száműzetésben nevelkedett, majd fiatalon a lengyel Miesko hűbéres lovagja lett. Kiváló katona volt, jól ismerte a ravasz, keleties harcmodort. A kor szokása szerint párviadalban győzte le hűbérura ellenfelét, a pomeránok vezérét, s vitézségével rövid idő alatt elnyerte a lengyel király lányának kezét.

Hazatérve, az utódlási harcokban már a kereszténységben Adalbert nevet kapva vett részt, végezve nemcsak a belső államerősítő munkát, hanem erőskezű, harcban edzett kiváló stratégaként segítve az ország függetlenségének megvédését is.

1060 decemberében Székesfehérvárott koronázták királlyá, alig egy évre rá, 1061-ben Szekszárdon bencés apátságot alapított. Tudta, hogy népe elvész, ha nem támaszkodik a kereszténységre, de őrizte a még meglévő ősi szokásokat is. Így az apátságnak - ahol 960 éve eltemették - román stílusú maradványai egyszerre tükrözik az ősi magyar és a korai keresztény hagyományokat is.

A megemlékezés végén a diákok mécsest gyújtottak, illetve emlékszalagok kerültek a gimnázium főbejárata előtti emléktáblára, melyen a gimnázium hajdani tanárának, a költő Kis Pál Istvánnak Béla király intelmei című írásából származó részlet is olvasható: „Aki király akar lenni, jól fogja a kardot. A korona azé lesz, ki megvívja a harcot”.