Kereszt őrködik a táj és a benne munkálkodó ember fölött

Az ünnepen jelen voltak magas tisztséget viselő ismerősök, és barátok is, őket köszöntötte a házigazda, Fritz József. Köszöntötte, és köszönte, hogy eljött Áder János és felesége Herczeg Anita, Haszonicsné dr. Ádám Mária alkotmánybíró, Nobilis Márton Pál az Agrárminisztérium államtitkára, Bíró Attila az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Horváth Kálmán főispán, Fehérvári Tamás, a megyei közgyűlés elnöke, és elsősorban köszönte, hogy eljött Felföldi László pécsi megyéspüspök, hogy megáldja a keresztet. 

Elmondta, hálával tartozik őseinek, akik 301 évvel ezelőtt erre a gyönyörű vidékre költöztek, s hogy példát mutattak szorgalomból, kitartásból, becsületből, és megmutatták, hogy lehet a semmiből értéket teremteni. Köszönte barátainak azt, hogy jóban, rosszban vele voltak, erőt adtak, ellenségeinek pedig, hogy tudtukon kívül, jobb teljesítményre ösztönözték. 

Mosolyogva hozzátette, köszöni püspök úrnak azt is, hogy a szentelésre ezt a napot választotta, mert ezen a napon lett három éves az unokája, akinek sikereket és egy szép Magyarországot kíván.

Bár a szekszárdi dombság magaslatait nem nyúlnak az égig, kezdte beszédét Áder János, mégis fenséges kilátás nyílik innen a városra, a környező községekre, az erdőkre, s oda, ahol a szőlősorok csíkokat rajzolnak a környező lankákra. A kereszt talapzatán olvasható Babits idézetre utalva az elnök említette a három keresztet a Bartinán, amely messziről látszódik, s jel, amely hozzá tartozik a tájhoz. 

Beszélt arról, hogy a keresztek kijelölték az élet kereteit. A birtok, a település, a dűlő határait. Meg lehetett állni mellettük, el lehetett zarándokolni hozzájuk. Egyes borvidékeken a csőszház közelében, a viharharang mellé állítottak keresztet, hogy a természeti csapások elkerüljék a szőlőt. De nem varázslásban bíztak, azt sem gondolták, hogy a kereszt villámhárító eszköz, pontosan tudták, hogy nem a tárgy, nem az anyag védelmez, hanem az, amit a kereszt jelent. Most ez a kereszt is egy jel. Azért emelték, hogy őrködjön. Őrködjön a kékfrankos, a kadarka és a többi tőke, a pince szentélye, a táj és a benne munkálkodó ember mindennapi erőfeszítései fölött. És, hogy közvetítse újabb századokra az alkotás, a kitartás reményét. 

Rövid köszöntőjében Nobilis Márton Pál, az Agrárminisztérium államtitkára megemlítette, dédapja 1922-ben itt, Szekszárdon volt aljegyző, nehéz időszak volt, de akkor még hagyomány volt a keresztállítás Magyarországon. Elmondta, volt bencés diákként különösen figyel az ilyen keresztekre, mert azt tanulta, néha meg kell állni, imádkozni. Fritz József pedig a sikerei mellett keresztet állított, megköszönni a Teremtőnek, hogy a szőlő minden évben jól termett, s idén különösen szép termést hoz. 

A keresztet felszentelő Felföldi László pécsi megyéspüspök úgy szólt, ha a kereszténységet természeti jelenésben próbálná megmutatni, a legcsodálatosabb egységként úgy mondaná, hogy a szőlőtő a szőlő mellett a kereszt. Jézus ezt a két jelet hagyta ránk. A szőlőtőkék gyümölcsöt adnak, vidámítják az ember szívét, s a kereszt tanít, nevel, s minden áldás forrása, belőle származik minden kegyelem. Ezt követően a püspök úr megáldotta, felszentelte a keresztet. 

Az ünnep folytatásaként Solymosi Péter a Pannon Filharmonikusok szólamvezető trombitaművésze és Kéméndi Tamás harmonikaművész előadásában Schubert Ave Maria című zenedarabja szólt, majd Pecze Zsófi Kodály Esti dalát adta elő, végül, emlékeztetve az ősökre, egy német instrumentális zeneszám szólt a dombon magasodó kereszt melletti rövid koncerten.