Igazi családot alkotnak, ha nem is vér szerinti a kötelék

A programot a Tolna vármegyei nevelőszülők és a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek számára rendezte a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, amely a fővárosban és az ország tizenhárommegyéjében működteti ezt a típusú ellátó rendszert. A családi nap célja is hasonló volt bármilyen más családi napéhoz: jobban megismertetni egymással az ÁGOTA Közösség tagjait és sokféle szórakozási lehetőséget kínálva egy vidám, élményekkel teli napot szerezni kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Az eseményt Szécsényi Sándor, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató területi igazgatója nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a nevelőszülőség nemes, egész embert kívánó hivatás, amely a sok örömforrás mellett kihívásokat is tartogat. Azt kérte a résztvevőktől, hogy használják ki a rendezvényt, és érezzék jól magukat. Úgy tűnt, hogy a kérésének minden résztvevő igyekezett eleget tenni. 

Tolnában jelenleg 324, vérszerinti családjából kiemelt gyermek él az ÁGOTA Közösség 107 nevelőszülőjénél. A családi napon mintegy kétszázan vettek részt. Köztük volt Anna, aki jelenleg három gyermeket nevel férjével. Hetedik éve nevelőszülők, hiányzott az életükből a gyermek, mert sajátjuk nem született. A nevelőszülőséget leginkább ez és a segítségnyújtás öröme motiválta, de az sem volt rossz, hogy a korábbi vállalkozói lét után, amikor szinte csak aludni jártak haza, most végre otthon végezhető hivatásuk lett. 

Anna azt mondja, igyekeznek minden programon jelen lenni, minél több élményt biztosítani a gyerekeknek, így az előzetesen elképzeltnél kicsit pörgősebb számára a nevelőszülőség. Hat éve három testvér került hozzájuk: egy akkor 10, egy 8 és egy 3 éves. Négy éve pedig egy 2 éves kisfiú nevelőszülei lettek, de őt néhány hónapja örökbe fogadták, és elkerült tőlük,ami Annát nagyon megviselte. Ma is könnybe lábad a szeme, amikor erről beszél. hiába: a nevelőszüléség csak „átmeneti állapot”: az elengedés az egyik legnehezebb dolog a nevelőszülő számára, hiszen Anna is a sajátjaként szereti a srácait.

 A három testvér közül Annamária a középső, ő most 15 éves, idén ősztől a bonyhádi gimnázium tanulója lett. Annak idején egyenesen az iskolából vitték el őket. Úgy emlékszik, hogy amikor megérkeztek új otthonukba, rengeteg kaja fogadta őket, hiszen a nevelőszülei nem tudhatták, melyikük mit szeret. Bátyja figyelmét pedig a biliárdasztal kötötte le. Persze nem könnyű egy ilyen helyzetet feldolgozni a gyerekeknek sem: Annamária szerint kb. fél-egy év után szokták meg teljesen az új életüket, miközben a vér szerinti szülőkkel is kapcsolatban maradtak. Nevelőmamáját Ancinak szólítja, ami egyrészt már majdnem „Anyuci”, de alapvetően mégiscsak a nevelőanyukája keresztneve. Annamária egyébként pszichológus szeretne lenni.

A Tolna Vármegyei Nevelőszülői Hálózat két pályázatot hirdetett, amelynek eredményhirdetése is a családi napon zajlott. Az Alkotó szívek pályázatra a gyerekek jelentkezhettek, verssel, vagy rap-szöveggel, az Alkotó kezek versenyre pedig a nevelőszülők, kézműves alkotásokkal. 
Előbbiben Sipos István József, Rostás Alexandra, Atkári Klaudia, Sipos Zsuzsanna, Puha Szeréna Jázmin és Orsós Ádám vehetett át díjat András Katalintól, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgató-helyettesétől, míg a felnőtt pályázaton Király Jánosné, Heidt Erzsébet, Hirczi Anita, Sidiné Borbíró Ilona, Nagy Józsefné és Bognár Imréné alkotását díjazták.