Németh Kata felkereste a földrengés sújtotta észak-afrikai országot

Súlyos földrengés pusztított nemrég Marokkó középső részén. A hír hallatán Németh Kata úgy döntött, hogy a helyszínre utazik és saját erőből segíti a rászorulókat. A Szekszárdon élő és alkotó festő elhatározása érthető, ha tudjuk: kedvenc országáról van szó, ahol korábban már kilenc alkalommal járt. Tematikus kiállítást is szentelt ennek az észak-afrikai királyságnak, ott megélt élményei, a látottak vászonra vitelével és bemutatásával.

– Az epicentrumhoz közeli Marrákes városában landolt repülőgépünk – kezdte beszámolóját. – Ez a mintegy milliós lakosú település a régió turisztikai központja, az óváros a Világörökség része. Szerencsére ez utóbbi nem szenvedett kárt, viszont a környező területeken, ahova eljutottam, összedőlt épületeket láttam.

Nem azonnal indult vidékre. Először is megállapodott egy segítőkész taxissal, hogy elmennek együtt bevásárolni, majd ezután – felszerelkezve immár élelmiszerekkel – felkeresik a földrengés kárvallottjait. Megjegyzendő, hogy Marokkóban a taxi nem számít luxusnak, sokkal inkább tekinthető a tömegközlekedés megfizethető elemének.  

– Megpakolt csomagtartóval, benne többek között kenyérrel, szalámival, sajttal, mézzel, teával, gyümölcslével érkeztünk a rengés okozta károk helyszínére – folytatta Németh Kata. – Ezt az élelmiszer mennyiséget előzetesen, a taxissal és egy másik segítővel együtt, reklámszatyrokba porcióztam, így adtam át azokat a helyieknek. Főleg gyermekes családoknak, gyermekeknek, kismamáknak és idősebb hölgyeknek. Végtelenül megható reagálásokkal találkoztam, s ha nem is értettem, hogy mit mondanak – mert általában franciául, avagy berber nyelven beszéltek –, azért azt nem kellett lefordítani, amikor szívükre tett kezükkel meghajoltak... Egy idősebb, apró unokáját a nyakában hordó, nagy szakállú férfi viszont tökéletesen bírta az angolt, vele szóba elegyedtem. A férfinak ajándékot adtam, a csöppségnek egy kedves puszit, ezen jót nevettek. Mielőtt a férfi énekelve tovább indult volna, annyit mondott nekem: az én Istenem áldjon meg téged! Ezek azok a pillanatok, melyek többet érnek minden pénznél.

Ha ez esetleg nem derült volna ki egyértelműen, Németh Kata az utolsó fillérig a saját költségén, egymaga szervezte és valósította meg marokkói segély expedícióját. Meggyőződéssel vallja, hogy eddigi útjai alkalmával ez az ország rengeteg emberi értéket adott számára. Így köszönte meg, a maga szerény lehetőségeivel ezt a lelket és jellemet építő adományt.

– Most sem csak adtam, hanem kaptam is – összegezte a kint töltött három nap hozadékát. – Hiszen ismét feltöltekezhettem azzal a szeretettel, mellyel minden egyes esetben elárasztottak a marokkói emberek.