Ezrével gyilkolják halomra a védtelen nőket

80 ÉVE a háborús mindennapok hagytak nyomot a Tolnamegyei Ujság 1943. december 25-én megjelent karácsonyi számának szinte valamennyi írásában. „Ma, amikor az egész világ lángokban ég, ezreivel gyilkolják halomra a védtelen nőket, aggokat, betegeket és ártatlan gyermekeket: az egészségesen és lélekkel gondolkodni tudó ember kérdezi önmagától – Istenem, a XX. század művelt embere, hogy képes erre?” – írta vezércikkében Micheli Mihály, Tolna vármegye felsőházi és képviselőházi póttagja. „Erre sokan azt mondják, hát ha van Isten, miért engedi meg ezt a minden emberi képzeletet és érzést felülmúló barbarizmust? Erre csak azt válaszolhatom, nem Isten akarja ezt, hanem az Isten nélkül élni akaró emberiség. Isten pedig szabad akaratot adott az embernek.”

80 ÉVE a háborús hiányra hivatkozva védekezett egy lefülelt baromfitolvaj – adta hírül a Tolnamegyei Ujság 1943. december 25-én megjelent száma. „Nagy József többszörösen büntetett budapesti munkás kirándult Simontornyára. Ott bement egy gazda udvarába és onnan 3 kacsát és 3 tyúkot elemelt. A szárnyasokat levágta és Budapestre akarta felvinni. A házbeliek hamarosan felfedezték a lopást és kimentek a vasútállomásra, ahol megtalálták a baromfiakat tolvajukkal együtt A csendőrök beszállították Nagy Józsefet a szekszárdi fogházba. A kir. ügyészség nyomban a bíróság elé vitte az ügyet és a vádlott a törvényszéki tárgyaláson azzal védekezett hogy a fővárosban nagy a kacsa- és libahúsinség. Jogerősen tiz havi börtönre ítélték.”

80 ÉVE Fohász 1943 karácsonyán címmel jelent meg a Tolnamegyei Ujság 1943. december 25-i számában Kósa Márton verse, melynek záró szakasza így szólt: „Borzadva nézünk végig a földön... / Könnyezve nézünk esdőn az égre: / Urunk! Ne hagyd, hogy tovább ömöljön / megtévedt népek gyöngyöző vére... / Urunk! Ne hagyd ezt! Esdek, könyörgöm / Legyen már vége... legyen már béke...”