Karácsonyi pukkantóval örömködnek a kiwik

Miként készülnek a karácsonyra, illetve miként ülik meg a szeretet ünnepét az európai, ázsiai, amerikai és ausztráliai kontinens egy-egy kiválasztott országában? Erre a kérdésre kerestük a választ, ezekben az országokban élő, egykori Tolna megyei lakosok megszólaltatásával.

Svédország: fő a természetesség

Svédországban a karácsonyi készülődés már november végén, december elején elkezdődik, attól függően, hogy mikorra esik az első adventi hétvége. Mivel az év ezen szakaszában nagyrészt sötét van – a nap körülbelül 9 óra magasságában kel, és 15 óra magasságában nyugszik –, ezért nagyon fontos a hangulatvilágítás. Ilyenkor kerülnek ki az ablakokba a csillag, illetve újabban a hópihe, és gömb formájú díszlámpák, illetve az asztalokra az adventi gyertyák.

Az adventi kalendáriumoknak itt is nagy hagyománya van, a család szinte bármely tagjának található megfelelő naptár, legyen az csokoládét, játékot, gyertyát, teát, sorsjegyet, vagy éppen kozmetikumot rejtő.

A 2010-es évek eleje óta van az adventi időszámításnak egy új formája. December elsején a kisgyerekes családokhoz beköltözik a Nisse. Ez nem más, mint egy csintalan törpe, aki egész karácsonyig minden nap borsot tör a család orra alá.

A Mikulás nem december 5-án éjjel vagy karácsonykor jön, inkább egész decemberben jelen van. Őt Svédországban Télapónak, Karácsonyapónak hívják.

A Luca (Lucia)-napi ünnepség vallási eredetű, nemcsak Szent Luciát, hanem az év legsötétebb napját is ünneplik, fényes körmenettel, énekléssel, és az elmaradhatatlan Luca macskája péksüteménnyel, ami a sáfránytól sárga színű. Ez a fűszer decemberben a legkelendőbb, a svédek, amit csak lehet, ezzel sütnek-főznek.

Országszerte vannak karácsonyi vásárok, azonban ezek inkább csak egy-egy hétvégén látogathatók. Egész hónapban nyitva tartó vásár csak Stockholmban és Göteborgban van. A kisebb vásárokon az árusok a saját, helyben készült kézműves termékeiket árulják. A svédek nagyon szeretik a természetes anyagokat, illetve az újrahasznosított, újra feldolgozott eljárással készült ajándéktárgyakat.

A forralt bor svéd formája a glögg, ami fűszeres alkoholos, vagy alkoholmentes forró téli ital, és ízlés szerint mandulával, és/vagy mazsolával kínálják.

Ma már a karácsonyfák többsége műfenyő, azonban sok helyen árulnak élő fenyőt is. Van lehetőség cserepes fenyőt vásárolni, amit a karácsonyi szezon végén vissza lehet váltani, ezzel is kímélve a környezettet. A karácsonyfa állítás ideje családonként eltérő, a praktikus műfenyő általában a adventi időszak elején válik karácsonyfává, és áll egészen vízkeresztig.

A karácsonyi asztal legfőbb étkei: hering, lazac, karácsonyi sonka, húsgolyó, sült kolbász, virsli. Emellé köret a főtt krumpli, párolt kelbimbó, zöldséges pite, cékla saláta. Kísérője a friss kenyér, a vaj, a sajt, a megannyi szósz és lekvár. Nincs hat fogásos menü, inkább büféasztal van, amiről mindenki a maga ízlésének, étvágyának megfelelően csipeget.

Az hagyományos karácsonyi édességek közé tartozik a rizskása, a mandula kagyló, a mézeskalács, esetleg a sajttorta, a gyümölcssaláta. Idesorolható még néhány egyéb sáfrányos sütemény, avagy a sáfrányos fagylalt is.

A karácsonyi programnak a tévéműsorok is szerves részei. Szinte kötelező ilyenkor Bingolotto szelvényt venni, mert december 23-án este sugározza a királyi tévé a karácsonyi különkiadást. 1960 óta pedig minden év december 24-én, délután 3 órakor Donald kacsa a barátaival kíván boldog karácsonyt.

A családok, barátok a karácsonyt együtt töltik, beszélgetnek, társasoznak, tévéznek, azaz minőségi időt töltenek egymással. 
(Zsuzsanna Ravichandran, egykori szekszárdi lakos, jelenleg Svédország, Karlstad)

Kína: A békét hirdetik a díszalmák

Miként ünneplik a karácsonyt Kínában? Elsőre abszurdnak tűnhet a kérdés, hiszen a legtöbben azt gondolnánk, hogy keresztény eredetű ünnepként a karácsonyt, azaz Jézus születését elsősorban csak az európai kultúrkörhöz tartozó országokban szokás megünnepelni.

Annak ellenére viszont, hogy Kína számos szempontból távol esik az európai és a keresztény kultúrkörtől, bizony ebben a sokak számára egzotikusnak vélt távol-keleti országban is találkozhatunk keresztény eredetű, karácsonyi ünnepi hagyományokkal.

Természetesen nem arról van szó, hogy Kínában országszerte jelentős hangsúlyt fektetnének a karácsony megünneplésére, és azt sem állítom, hogy a fejlett városoktól távol eső, néhány százezres lakosságú, „apró” kínai falvacskák is ünnepi díszbe öltöznének karácsony idején, de bizony számos kis és nagyvárosban megjelennek a karácsony hírnökei.

Számos olyan kínai megaváros, mint Sanghaj, Peking, Kuangcsou és Sencsen közterein, plázáiban, nemzetközi iskoláiban, vagy akár nagy kínai vállalatok irodáiban is találkozhatunk feldíszített fenyőfákkal, karácsonyi égősorokkal, és természetesen itt is gyakran felcsendül Mariah Carey népszerű karácsonyi slágere, az All I want for Christmas is you. Ezekben a városokban a világ minden tájáról származó külföldi közösségek igazi multikulturális olvasztótégelyeket hoztak létre, amelyek természetesen hatással voltak a helyiek életére, kultúrájára, hagyományaira és gondolkodásmódjára is. Többek között ennek köszönhetően terjedtek el és váltak népszerűvé a karácsonyi ünnepi szokások is.

De kisebb tartományi székhelyeken és vidéki városokban sem szokatlan az ünnepi dekoráció, sőt, mi több, olyan egyedi karácsonyi tradíciókkal is megismerkedhetünk, amelyek létezéséről korábban talán még soha nem is hallottunk. Ilyen többek között a karácsonyi almadíszítés vagy almakalligráfia hagyománya, amely a Szenteste kínai elnevezéséhez fűződik. A Szentestét kínaiul a béke estjeként, azaz „pingan ye”-ként (平安夜) ismerik. Ebben a kifejezésben a „pingan” (平安) békét, a „ye” (夜) pedig estet, éjszakát jelent. Az alma kínai megfelelője pedig a „pingguo” (苹果), amelyből az első elem, a 苹 (ping) homofón a béke első írásjegyének, a 平 (ping) kiejtésével. Ebből következik, hogy Szenteste és azt megelőzően kis- és nagyvárosokban olyan díszalmákat árulnak az utcákon, piacokon és bevásárlóközpontokban, amelyek héjába aprólékos, művészi kézügyességgel vésték bele a pingan, azaz a béke szó két írásjegyét. Ezzel kívánnak egymásnak meghitt, békés együttlétet Szentestére a kínaiak.

Nem meglepő mindez, hiszen annak ellenére, hogy a kereszténység arányait illetően nem tekinthető jelentős vallásnak Kínában, tudjuk, hogy a világ legnagyobb lakosságával büszkélkedő országában a népesség kis aránya sokszor akár több tízmilliós lélekszámot is jelenthet! Így van ez a kereszténységgel is. A hivatalos statisztikák alapján mintegy 44 millió állampolgár vallja magát kereszténynek Kínában, ráadásul nemzetközi keresztény szervezetek becslése szerint a valóságban ez a szám akár több tízmillióval is magasabb lehet.

Továbbá, annak ellenére, hogy a kereszténység térhódítása Kínában csupán az elmúlt 200 év során volt igazán jelentős, a ránk maradt írásos emlékek alapján igen hosszú múltra tekinthet vissza. Az asszír keleti egyház tanításai már a 7. században megjelentek Kínában, s később a keresztény vallás a 16. századtól jezsuita, majd a 19. századtól protestáns misszionáriusoknak köszönhetően is jelentős befolyásra tett szert. Mindebből következik, hogy a kínai kereszténység hosszú múltjának és nagyszámú követőinek köszönhetően számos karácsonyi hagyomány, szokás alakult ki és eresztett gyökeret Kínában.

Figyelembe véve az ország eseménydús és összetett történelmi múltját, nem feledkezhetünk meg az ebből fakadó regionális kulturális különbségekről sem. Hongkong egykori brit gyarmatként a mai napig számos olyan hagyományt, gondolkodásmódbeli és kulturális elemet őriz, amelyet egykori gyarmatosítójuk, az Egyesült Királyság hagyott hátra. Ilyen többek között a karácsony megünneplése is. Ugyan már többször jártam Hongkongban, a karácsonyt megelőző lázas készülődésnek csak pár héttel ezelőtt voltam először a szemtanúja egy üzleti útnak köszönhetően. Nagy meglepetésként ért, hogy milyen fontos szerepet tölt be a karácsony ünneplése a hongkongi emberek életében. Az üzleti találkozók közé beiktatott városnézés során óriási karácsonyi piacokba botlottunk, amelyek temérdek mennyiségben árulták a szebbnél-szebb karácsonyi díszgömböket, fenyőfákat, adventi koszorúkat és mécseseket, életnagyságú mikulás- és rénszarvasszobrokat és természetesen a gyerekek által várva-várt ajándékokat is. A felhőkarcolók díszkivilágítással, az utcák ünnepi dekorációval, a terek pedig óriási égősorrokkal és díszgömbökkel feldíszített fenyőfákkal kápráztatták el a járókelőket. Nagy meglepetés volt ez számomra, hiszen nem gondoltam, hogy a karácsony keresztény ünnepként ilyen mély gyökeret vetett volna a kínai kultúrkörben. És mindez nem csak külcsín volt. Megkérdeztem helyi vendéglátónkat, Luo urat, angol nevén Billyt, hogy mit jelent számára a karácsony? Illetve, személy szerint hogyan ünnepel a családjával? Elmondta, hogy a karácsony számukra is a békés családi együttlét ünnepe. Hozzánk hasonlóan december 24-én szűk családi körben ünnepelnek az otthon melegében, a közösen feldíszített karácsonyfa köré gyűlve, míg december 25-én és 26-án a távolabbi rokonsággal és barátokkal együtt, ünnepi ebédek és vacsorák keretében. Számukra a karácsony ugyanolyan varázslatos, a családi szeretet köré szerveződő, meghitt időszak, mint számunkra.
(Palásti Lajos Erik, egykori faddi lakos, jelenleg Kína, Shenzhen, Hongkong mellett)

USA: az Abszolút Vásárlói Társadalom

Majdhogynem nyári melegben töltik a szeretet ünnepét a helybeliek Los Angelesben. Az Egyesült Államok keleti szegélyén, a Csendes-óceán partján található világváros ugyanis mediterrán éghajlattal rendelkezik, ezért a hőmérő higanyszála a leghidegebb hónapokban sem igazán süllyed plusz tíz Celsius fok alá.

Pár nappal ezelőtt, amikor ezen összeállítás készült, húsz-huszonöt fokot nyugtázhattak a szórakoztatóipari fellegvár lakói. Köztük Kereki Kati is, aki arról tájékoztatta lapunkat: mostanság Los Angelesben egyrészt meleg van, másrészt ezt tetézi, hogy a város egyenesen karácsonyi lázban ég.

– Az utcákat már korábban feldíszítették, minden csillog, ragyog – adott helyzetjelenést. – Az ismert városnegyedek, helyszínek közé tartozó Beverly Hills gyönyörű, azon belül a Via Rodeo is. Ottjártamkor éppen egy zenész csapat adott karácsonyi, klasszikus szerzeményekből álló szabadtéri műsort és a kellemes muzsika hangjai betöltötték a területet...

De nemcsak az ilyen idilli jelenetek határozzák meg az ottani karácsony várást. Kereki Katalin találó megfogalmazása szerint az Egyesült Államok az Abszolút Vásárlói Társadalmak éllovasa. Tehát az ünnepek közeledtével egyre jobban megtelnek a hipermarketek és mindenki megszállottként vásárol valamit. A boltok pedig tömve vannak megszámlálhatatlan mennyiségű árucikkel.

Miután az Egyesült Államok és azon belül Los Angeles is olyan olvasztótégely, melyben a világ majdhogynem összes nációja megtalálható az általa hozott vallással együtt, errefelé ezen jeles napokban immár nem a korábbi Merry Christmas! (Kellemes karácsonyt!) jó kívánság járja: helyette a Happy Holidays! (Boldog ünnepeket!) terjedt el általánosan. Azért az előbbire is van példa, de csak akkor, ha valakiről biztosan tudható, hogy a kereszténység híve.

A fenyőfa egyébként Los Angelesben is hasonló díszítést kap, mint például mifelénk, Magyarországon. A szaloncukor azonban nem számít általános kelléknek. Ezt a mifelénk elmaradhatatlan karácsonyfa tartozékot Kereki Kati úgy kapta Magyarországról, de történt egy kis affér: miután módfelett finomnak bizonyult, még az előtt elfogyott, hogy a zöld ágakra kerülhetett volna...

A fentiekből következően az sem egyértelmű, hogy milyen az átlagos los angelesi terített asztal ünnepek idején. Mást fogyaszt ilyenkor egy olasz, egy iráni, avagy egy magyar gyökerekkel rendelkező család. Kereki Kati még nem döntötte el, hogy milyen étket készít. Szíve szerint a hallevest választaná. Ám meglepő módon Los Angeles speciel tükörponttyal csak némi nehézség árán tudna szolgálni. Tengeri hal az óceán közelségének köszönhetően korlátlanul áll rendelkezésre, ám folyami, tavi uszonyosokból már nem ilyen általános a kínálat. A magyaros halászlé pedig nem tengeri sügérből, hanem például a bonyhádi Szecska-tóból kifogott potykából készítve az igazi.
(Kereki Kati, egykori bonyhádi lakos, jelenleg Egyesült Államok, Los Angeles)

Új-Zéland: irány a tengerpart!

A karácsony a déli  féltekén, így Új-Zélandon is a nyári időszakra, pontosabban a nyár elejére esik. Kubina Krisztina tehát arra készül, hogy a szeretet ünnepét nemhogy kellemes melegben, de az előrejelzések szerint egyenesen nagy forróságban üli meg.

– Számomra az otthoni karácsony a télhez, a hideghez, a hóhoz kötődik – idézte fel óhazai emlékeit. – Itt, Új-Zélandon a magyarországihoz képest egészen más a hangulata ennek az ünnepnek.

Természetesen akadnak azért hasonlóságok is. Hiszen az új-zélandi emberek – már akik a keresztény kultúrkörből származnak – ott is feldíszítik a fenyőfát. Sőt, ez a foglalatosság gyakorta már december elején lezajlik. A szaloncukor, mint olyan, nem ismeretes, illetve nem használatos errefelé. Viszont van helyette, igen kelendő portékaként a nagyméretű szaloncukrot formázó, úgynevezett christmas cracker. Ezt magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy karácsonyi pukkantó.  A december 24-én tartandó ünnepi vacsora után ezt a díszes gurigát a két végénél fogva ketten szakítják szét, ekkor a Christmas cracker durranó hangot hallat és ezt nagy örömködés követi. Az említett étkezés egyébként gyakorta zajlik barbecue keretében, azaz olyan szabadtéri társas összejövetelen, ahol fa- vagy faszén parázson sülnek az ínycsiklandozó finomságok. Az ajándékozás az ezt követő napon, azaz december 25-én zajlik. Kubina Krisztina elmondta, hogy az ünnepi asztalra báránysültet szán,  de ilyenkor persze sokan a sonkát és a pulyka húst részesítik előnyben.

– A kovid óta mifelénk is minden visszafogottabbnak tűnik – osztotta meg észrevételét. – Amint azt tapasztaltam, nem volt jellemző az általános bevásárlási őrület sem. Ehhez azért hozzátartozik, hogy Új-Zéland is nehézségekkel küzd és itt is nagyon megemelkedtek a megélhetési költségek. Az embereknek a korábbi időszakokhoz képest kevesebb pénzük van és ez érződik a karácsonyon is. Hamilton városában, ahol lakom, bár nem úsznak vakító fényárban az utcák, azért a gyakran látogatott helyszínek nagyon szép és hangulatos díszítést kaptak. A Garden centre place közepén található egy hatalmas, felöltöztetett és kivilágított karácsonyfa, körülötte különféle ünnepi rendezvények zajlanak. Igen kellemesek a kórusok által előadott egyházi korálok, ezeket, ha csak tehetem, szívesen hallgatom. 

A Csendes-óceán által közrefogott Új-Zélandon karácsonykor – élve a természet adta lehetőséggel – sokan utaznak a tenger partra, már hónapokkal előre lefoglalják a kempingező helyeket. Kubina Krisztina az általa elmondottakhoz azt is hozzátette: Új-Zéland multikulturális ország, akadnak, akik itt egyáltalán nem karácsonyoznak, miután nem kötődnek a keresztény valláshoz és hagyományokhoz. Akik ezekhez a szokásokhoz kötődnek, azok az európai, alapvetően brit bevándorlók utódai, az úgynevezett kiwik.
(Kubina Krisztina, egykori szekszárdi lakos, jelenleg Új-Zéland, Hamilton)