Megállni a dugig tömött parkolóban

Próbáltam megállni a dugig tömött parkolóban, de nem volt hely. Vagyis lett volna, ha az előttem haladó terepjárós hölgy egy parkolóhely helyett nem kettőt foglal el. A negyvenes nő nyugodtan libbent ki a járgányából. − Hölgyem, ha jobban odafigyel, nekem is jutott volna hely! − szakad ki belőlem az indulat. A nő megsemmisítő pillantást vetett felém, és annyit mondott: − Muszáj volt beszólni? Nem volt muszáj, de nem is vártam, hogy úriembernek könyveljen el. A nőben tovább dolgozott az önérzet, és az arcomba vágta, hogy biztos jobban alszom így, hogy „felelősségre” vontam. Magamban igazat is adtam volna neki, de nem lett jobb a helyzet, az ábrázatát látva megjegyzésem nem szolgált tanulságul a számára.