Gigantikus mennyiségű nemesfém szakadna a nyakunkba

Az alpesi ország tudósai ugyanis egy friss hír szerint rájöttek arra, hogy miként lehet egyszerre olcsó és környezetbarát módon kinyerni ezt a nemesfémet a már elhasználódott áramköri alkatrészekből.

Az emberiség történetét, eltekintve az őskortól, amikor is egy kiló mamut karaj jóval értékesebb volt, mint egy kiló arany, végigkíséri a „Nap verejtéke” utáni hajsza. A valóban nagy elmék ugyan már évszázadokkal ezelőtt felismerték, hogy milyen romboló hatása is lehet ennek a fémnek.

Shakespeare például így adta közre ezzel kapcsolatos gondolatait – Szabó Lőrinc fordításában – Athéni Timon című darabjában: „Ennyi aranytól hó a szén, a szép rút, / Bűn jog, jó rossz, vén ifjú, gyáva hős lesz / Hitet köt és old, megáldja az átkost, /Leprást imádtat, tolvajoknak állást / S derékgörnyesztő rangot szerez a Szenátorok padján.”

A nagy angol drámaíró lényeglátó panasza természetesen pusztába kiáltott szó maradt. Manapság is szinte minden az arany – azaz a pénz – körül forog. Nincs mit tenni, a gyökeres változáshoz tényleg szükség lenne az említett svájci tudósok módszerére.

Annak köszönhetően ugyanis remélhetőleg olyan gigantikus mennyiségű nemesfém szakadna a nyakunkba, hogy – mint a szeméttelepeken rozsdásodó vas – elveszítené értékét. S ekkor egy kilogramm, fillérekért mért mamut karaj ismét jóval többet érne, mint egy kilogramm arany. Ez lenne az igazi aranykor.