2024.03.26. 21:00
A hálózati háttér meghatározta a lehetőségeket
Nem kevesebb, mint 242 milliárd dollár tűnt el Magyarországról 1980. és 2010. között offshore módon, azaz határon kívüli cégek révén. Ezt közölte – egy brit civil szerveződés adatgyűjtésére hivatkozva – Borvendég Zsuzsanna a Léleképítő sorozaton tartott előadásán.
Borvendég Zsuzsanna történészt dr. Tóth Csaba Attila köszöntötte és kérte fel előadása megtartására (Fotó: Makovics Kornél)
A történészt hétfőn délután a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermében köszöntötte a Léleképítő közönsége, illetve mindenekelőtt dr. Tóth Csaba Attila, az értékrend erősítő program házigazdája.
Borvendég Zsuzsanna hozzátette, hogy az említett összeg a 2010-es államadósságunknak közel háromszorosa. Az előadó a hálózatok csapdája kifejezéssel érzékeltette azt a folyamatot, mely ezt a pénz kivonást elősegítette. Mint arra felhívta a figyelmet, ez kommunista hálózat, mely túlélte a rendszerváltást. Hangsúlyozta, hogy 1990 után Magyarország volt a közép-európai térség egyetlen állama, melyben kísérlet sem történt a reprivatizációra, elmaradt az igazságtételi törvény és nem kezdődött el tárgyalás az államadósság részleges elengedéséről, avagy átütemezéséről.
Még vagyonleltár sem készült
Egyedül nálunk nem történt meg a pártállami nomenklatúra, azaz vezető réteg leváltása, lecserélése. – Tulajdonképpen a helyettes államtitkári szintig megmarad a pártállami nomenklatúra 1990 után, az első szabadon választott kormány idején – mondta a történész. Mindezek okán feltette a kérdést: hogyan lehet egy demokratikus államot építeni a pártállami diktatúra vezérkarával? – Még egy vagyonleltár sem készült – mutatott rá. – Úgy indult el a spontán privatizáció 1988 környékén, majd folytatódott a törvényesnek hívott privatizáció a 1990-es évek elején, hogy nem mértük fel azt, hogy milyen állami, nemzeti vagyona van Magyarországnak. Egyébként ez a fajta vagyonleltár a mai napig nem készült el.
A hálózati háttér lehetett az, ami befolyásolta, meghatározta és korlátozta a magyar lehetőségeket – adta meg a választ a kérdésekre. Ez a fajta hálózatosodás nem egyszerűen csak a Kádár-rendszer idején épül ki, bár akkor nő igazán nagyra és veszi át a kezdeményező szerepet. Gyökerei visszanyúlnak a 20. század elejéig.
A társadalomban mindig is léteztek, és ma is léteznek hálózatok, horizontális kapcsolatrendszerek. A gondot az jelenti, ha ezek az informális kapcsolatrendszerek valamilyen érdek mentén szövetkeznek egymással és így hatalmi csoporttá nőhetnek. Így pedig az állam berendezkedés kihívóivá, valamilyen szinten ellenségeivé válhatnak.
Borvendég Zsuzsanna ezt követően a hálózati tevékenység eredményeként létrejött Szovjetunió történetébe, gazdasági kapcsolataiba engedett betekintést, mely ország esetében – közölte – nemcsak a német titkosszolgálat, hanem az amerikai nagytőke is Leninéknek dolgozott.
Visszatérve Magyarországra, terítékre került az 1947-es esztendőtől kezdve a kizárólag a kommunisták felügyelte külkereskedelem. A Kádár-rendszerben a Nyugatra nyitás jegyében az egész szisztéma nagy lendületet kapott. Magyarország lett a vasfüggöny lezárásakor az a kiskapu, mely biztosított egyfajta tőkemozgást a két blokk között. A hidegháború idején ezzel a tőkekapuval nem egyszerűen a két világrend közötti tőkeáramlást lehetett megnyitni, hanem biztosítani lehetett a rejtett német-orosz gazdasági együttműködést is – osztotta meg véleményét, majd így folytatta: – Ilyen szempontból eleve speciális helyzetben van Magyarország, s erre jön egy olyan, nemzetietlen vezetés, mely hajlandó kiszolgálni bármilyen érdeket.
Nekünk kommunistából is a legrosszabb jutott
Szoktuk mondani, hogy nekünk kommunistából is a legrosszabb jutott, hát így van, nálunk voltak egyedül azok a kommunisták, akiket semmiféle nemzeti érdek nem befolyásolt, nem korlátozott, amikor saját hatalmi érdekeikről volt szó. Tehát adva van egy olyan kommunista vezetés, mely hajlandó a magyar érdekekkel gátlástalanul szembe menni. Innentől kezdve Magyarország tökéletesen alkalmas arra, hogy ellássa azt a feladatot, melyet a nagyhatalmak rá testálnak.
Az előadó ezután a kereskedelmet kihasználó, korrupciós hálózatról adott összegzést. Ebbe a hálózatba a külkereskedelmi vállalatok vezetői tartoztak, őket a katonai hírszerzésen belüli csoport felügyelte. Ők hozták létre a „megnyertek” operatív hálózatát, ezen személyek diplomás, képzett, jó szakemberek, akik valamilyen jelentős előnyért vállalták feladataikat.
Borvendég Zsuzsanna arra is rámutatott, hogy például a 80-as években a hazánkon keresztül végrehajtott, titkos iráni-amerikai olajüzlet esetében a magyar kémelhárítás is látta és jelentette is a pártvezetésnek, a belügyi vezetésnek s a kormánynak is a gazdasági csalást. Választ azonban nem kaptak. Ám létrehoztak egy olyan akciócsoportot, mely az időközben elhunyt gazdasági vezető külföldi számláin található pénzt igyekezett begyűjteni. Ez az összeg – számszerűsített az előadó – az 1989-es költségvetési hiány közel húsz százalékát tette ki.
Az előadás végén dr. Tóth Csaba Attila köszönte meg a történész által közreadott diagnózist. Majd bejelentette, hogy a Léleképítő következő előadása április 15-én hétfőn 18 órakor várja az érdeklődőket ugyancsak a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermében. Ekkor dr. Batta András, a Magyar Zene Háza igazgatója, zenetörténész lesz a vendég.
