„Letargikus hangulat volt észlelhető”

A német megszállás napjáról – már ami szűkebb pátriánkat illeti – a Tanulmányok Tolna megye történetéből című, levéltári kiadvány sorozat 1972-ben megjelent, IV. kötete közöl részleteket. Dr. Puskás Attila a Történelmi fordulat Tolna megyében című dolgozatában szemtanúk beszámolót gyűjtötte össze.

A bátaszéki eseményekre Bárd Flórián így emlékezett: „Az ország német megszállása 1944. március 19-én a község magyar lakosságát meglepetésszerűen érte. A. gépkocsival érkező német katonákat átvonuló alakulatnak tartották. A megszállás napján parancsnokság létesült Bátaszéken egy tiszt vezetése alatt német tábori csendőrökkel."

A dombóvári bevonulásról egy köztisztviselő ezt közölte: „Március 19-én délutánig a község valamennyi utcája tele volt német gépkocsikkal. Emlékezetem szerint egy parancsnokság az akkori hercegi intézői lakás utcai frontján helyezkedett el.'' Asztalos Imre újságíró így írta le németek Dombóvárra való érkezését: „A megszálló csapatok zavartalanul foglalták el kijelölt helyüket, a lakosság némán vette tudomásul. Igaz, hogy ellenállásról beszélni sem lehetett, inkább letargikus hangulat volt észlelhető."

Szekszárdon a város ügyeletes rendőrtisztje, Terenyi Dezső úgy emlékezett, hogy „kb. délelőtt fél tíz óra lehetett, amikor a német csapatok megérkeztek, rögtön elálltak az utakat, teljes hadi fegyverzettel voltak. Dél felé német katonatisztek keresték fel a kapitányságot, közölték, hogy a várost és a honvédség által elfoglalt laktanyát megszállták.”

A vármegye székhelye – írta dr. Puskás Attila – pár nappal később foglalt állást, ezt jegyzőkönyv is rögzítette, a következőképpen: „...március 19-én német csapatok érkeztek városunkba. Erről hivatalos értesítést nem kaptunk, miért is a rádió bemondását vagyunk kénytelenek elfogadni hivatalos értesítésként. Az elhelyezésükre vonatkozóan azonban a honvédelmi miniszter úrtól rendelkezést kaptunk és annak alapján cselekedtük az elszállásolást. A kilengések megakadályozására az állomásparancsnoksággal együtt mindent megtettünk. Kéri azonban – a polgármester – a képviselőtestület minden egyes tagját, hogy a város lakosságát nyugalomra és rendre intse, hogy az esetleges súrlódások elkerülhetők legyenek. A képviselőtestület a bejelentést tudomásul vette."

A szerző a visszaemlékezésekhez a következő megjegyzést fűzte: „Ezek az apró, helyi jellegű megnyilvánulások is bizonyítják, hogy Magyarország német katonai lerohanása a lakosságot váratlanul érte. Azt osztatlan megdöbbenéssel fogadták – eltekintve egy, hatalomra szomjazó kisebbségtől, mely ekkor még örömét, együttérzését a nagy többség ellenszenve miatt alig-alig merte kimutatni.”