Botlatókövek emlékeztetnek az elhurcoltakra

Németül stolperstein a kő neve, ami magyarul botlatókövet jelent. Hat ilyen avatnak hamarosan Szekszárdon, emlékeztetve azokra, akiket onnan, ahol a kő áll, haláltáborba hurcoltak, ahonnan nem jöttek már haza. Ezek a kövek nem fizikai értelemben vett megbotlásra késztetnek, hanem azok nyomát teszik láthatóvá, akiknek a második világháború idején a lágerekből már nem volt visszaút.

Günter Demnig, kölni szobrászművész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, meggyilkolásuk helyszínét és időpontját, s az emlékkő az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába kerül.

Az országban már sok száz ilyen kő idézi a borzalmas múltat, s tiszteleg sok nagyszerű ember emléke előtt. Szekszárdon a város önkormányzata, a Szekszárdi Izraelita Hitközség és a Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság a Holokauszt 80 Emlékév megemlékezéshez kapcsolódva a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapját, április 13. követő vasárnapon délelőtt avatja a botlatóköveket.

A megemlékezés a Művészetek Házánál, a hajdani zsinagóga mellett lesz, és Schönberger András idézi fel az áldozatok emlékeit.

Az első kövön Rubinstein Mátyásnak, Szekszárd utolsó főrabbijának neve áll, akit onnan, a zsinagóga udvarához tartozó lakásából deportáltak Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza.

Két kő kerül a téren, a Széchenyi utca és a Garay tér sarkán álló Pirnitzer-ház mellé, mert Auschwitzból Pirnitzer Ede és Pirnitzer Edéné Bányász Erzsébet sem jött haza.

A Bartina u. 3. számú házban élt dr. Kelemen József, Szekszárd város főorvosa, őrá és feleségére dr. Kelemen Józsefné Kardos Klárára emlékeztet majd két kő a ház előtt.

A Rákóczi u. 10. alatti házból vitték el Erdős Nándor péket a hitközség utolsó elnökét, a Zsidó Tanács vezetőjét és családját 1944. áprilisában, előbb Pécsre, majd Mauthausenbe. Erdős Nándor 1945-ben visszaérhetett Szekszárdra, de feleségének élete Auschwitzban véget ért. Az ő emlékét idézi a hatodik kő.