Tanár, üzletember, újságíró is volt az evangélikus egyház tisztségviselője

– Egy pilóta, aki a földön áll. Aki nincs a levegőben, csak az általa irányított eszköz repül. Új szakma született. Ön az elsők között szerzett mentődrónpilóta végzettséget?

– Nem a legelsők között, de eléggé az elején – mondja a Bonyhád-Majoson élő Horváth Z. Gábor. – Mérnök-tanári diplomát 1986-ban szereztem, több helyen tanítottam, de sok időt töltöttem az üzleti világban is, részint egy távközlési vállalkozásnál, részint egy osztrák cég területi képviselőjeként, részint egy angol pénzintézet itteni egységénél, mint csoportvezető. Drónozni 2021-ben kezdtem. Csatlakoztam az egyesülethez, ami 2019-ben alakult. Letettem a szükséges vizsgákat. Aktív tag vagyok, oktatási vezető és alelnök. 

– Hány mentődrónpilóta van a vármegyében, az országban?

– A tavaly évvégi adatok szerint a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesületének 140 tagja van, s közülük hat Tolna vármegyében. Országos lefedettségben dolgozunk, az én területem például Baranyába is átnyúlik. Ha jön a riasztás, indulunk a megadott helyre. Nagyobb feladat esetén többen is összedolgozunk. 

– Melyek voltak a legemlékezetesebb bevetései? 

– Tavaly voltam Mözsön az eltűnt kisgyereket keresni, azelőtt pedig egy pécsi tűznél végeztem felderítő repüléseket. 

– Hány drón kell ehhez a munkához?

– A felderítésekhez kettőt használok; az egyik hőkamerás. De van még néhány kisebb-nagyobb, mert bemutatókat is tartok, oktatást is végzek. 

– A hőkamera miért fontos?

– Azért, mert nyolcvan méteres magasságból megtalál egy búzamezőben lapuló nyulat is. Tehát, ha eltűnt személyt keresünk, aki elesett, félájultan fekszik egy árokban, a növényzettől takartan, arra is rábukkanunk, s tudunk segíteni rajta. 

– Az eszközök sajátok? Milyen értéket képviselnek?

– Az egyesületi munka önkéntes, saját eszközökkel végezzük. A két felderítő drónom árából lehetne venni egy autót. Ez a tevékenység egyébként folyamatos tanulással jár, a mentéssel kapcsolatos képzéseink vannak évente háromszor-négyszer. 

– Bányából, barlangból is tudnak menteni?

– Nem, mert a műholdas kapcsolat szükséges a navigáláshoz. Viszont vízből tudunk, vagy olyan sziklás területen, szakadékban is megközelíthetjük a bajba jutottat, ahová a földi egységek csak sokkal később érnének oda. Gyógyszert, élelmet, ivóvizet, mobiltelefont, önfelfújó mentőmellényt dobhatunk le az illetőnek. Beszélni is tudunk hozzá hangszórón keresztül. A mezőgazdasági felhasználás is egyre bővül. Járunk agrár középiskolákba, és a gyerekek nagyon fogékonyak. Készítenek például, a drónos felvételek alapján, növényegészségügyi állapottérképeket.  

– A felesége evangélikus lelkész, amiből valószínűsíthető, hogy ön is vallásos. Hogy fér meg a műszaki értelmiségi lét, az üzletemberség a hittel?

– A hittel bármilyen munka megfér, csak hittel kell csinálni. Odaadással, elkötelezetten. Nem mellesleg az én műszaki, pénzügyi jártasságom hasznára vált a gyülekezetnek, mert a könyvelést, az adminisztrációt számítógépre vittem, olyan programot írva, amit bármelyik pénztáros kezelni képes. Megbecsülnek, az evangélikus egyházban az országos számvevőszék elnöke vagyok. 

– Az életrajzából kiderül, hogy volt autószerelő, autóvezető-oktató, disc jockey, de még újságíró is…

– Igen, az írás mindig közel állt hozzám. Verseim, novelláim jelentek meg. Dunaújvárosban jártam főiskolára. az ottani hírlapban publikáltam, és az akkoriban induló kábeltévének is készítettem riportokat. Életem egyik szép időszaka volt az.