Infúzióban kaptak növényvédő szert a vadgesztenyefák

Magyarországon a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) az 1990-es évek elején jelent meg. Azóta az egész ország területén elterjedt és súlyos korai lombhullást okoz a fehér virágú vadgesztenyéken. A hagyományos permetezés a koros fák alsó lombkorona részét védi meg jó hatékonysággal, és csak autóval megközelíthető helyszínen kivitelezhető. A permetszert könnyen elsodorja a szél, ami így nemcsak kárba vész, hanem indokolatlanul terheli is a környezetet. Ezzel szemben az injektálásos technológia a permetezéssel nem megvédhető fák esetében is jó hatékonyságot biztosít.

– Madár- és növénybarát intézmény vagyunk, hat vadgesztenyefa – amely szép, városi fa és mindent elvisel – található az iskola parkjában – mondta Hajós Éva igazgató. – Az injektálásos technológia nálunk új kezdeményezésnek számít. Majd egy évbe került, mire megtaláltuk azt a hozzáértő és megbízható céget, amely komoly referenciákkal bír és hatékony kezelést nyújt.

– Országszerte ismert jelenség, hogy júliusra-augusztusra annyira elfogy a fák fotoszintetizáló lombfelülete, hogy kényszerérnek és korábban ledobálják a gesztenyét – közölte dr. Gutermuth Ádám növényorvos. – Az aknázómoly kártétele ellen védekezni lehet permetezéssel, a másik lehetőség a fainjektálás. Utóbbival tulajdonképpen egy infúziót adunk a fának: egy aprócska, 3 milliméteres lyukat fúrunk a fába, vagy másik technológiával másfél milliméteres oldalt lyukasztott csövet szúrunk be a növény törzsébe. Ez jobb mint a fúrás, mert a farostokat nem elvágja, mint egy szög, hanem széttolja. Kisebb lesz a sebzés. A kis csőre rátesszük az injektort és a tömény növényvédő szert bejuttatjuk a törzsbe. A gyökerek felől jön a víz, ez hígítja, a növény saját nedvkeringése pedig az utolsó levélig eljuttatja. Ami a kezelés különlegessége, az aknázómoly háromszor rajzik egy évben egymás után. Most lesz nemsokára az első. A fainjektálással a következő évre is védettséget biztosítunk a fának.

Veszélyt jelentenek az invazív fajok

A vadgesztenyelevél-aknázómoly több károkozóhoz hasonlóan máshonnan került Magyarországra, invazív fajként jelent meg itthon 1996-ban. A macedóniai Ohridi-tó mellől írta le 1986-ban egy osztrák rovarász. Feltehetően emberi közvetítéssel került oda, mert rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában élnek. Első leírása óta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. A filoxéra (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar) az l860-as években Amerikából érkezve jelent meg Európában, óriási pusztítást okozva a szőlőterületekben. A 19. század utolsó évtizedeiben Magyarországon is pusztította a hazai szőlőültetvényeket. A puszpáng, ismertebb nevén buxus a temetők, kastélyparkok kedvelt növénye. Ahol azonban megjelenik a selyemfényű moly, lelegeli a növényt. Európában néhány évvel ezelőtt Németországban találták meg a kártevőt.