Több száz éves fogót őrzött a város földje

– Az egykori Decs–Ete mezőváros kutatása közel kétszáz éve zajlik változó lendülettel – mondta el lapunknak Dr. Vizi Márta. – Legutóbb 1996-ban indítottunk átfogó régészeti programot a település új szemléletű, sokrétű kutatására. A munkát tizennyolc évig együtt folytattuk a 2014-ben elhunyt dr. Miklós Zsuzsa régésszel. Ha szabad egy pillanatra személyes hangra váltanom: a műtárgy választásával is emlékezem nagyra becsült, néhai kollégámra, aki idén május 16-án lenne hetven éves...

A középkori Ete – szemben több más, a török korban elpusztult mezővárossal – nem települt újra: ezért a kutatást nem akadályozzák a későbbi beépítések. A különböző kutatási szakaszokból igen sokrétű fémanyag került elő. Egyik kiemelkedő lelet egy vaseszközöket tartalmazó szelvény. A késő középkorra keltezhető, elrejtett fémtárgyak minden bizonnyal egy háztartás szükséges eszközei voltak: zárak, kulcsok, patkók, kapák, fejszék, különféle pántok, vasalatok.

Ezekhez tartozik a tavalyelőtt fellelt, kovácsolással készült vas harapófogó. Hosszúsága tizenegy és fél centiméter, szélessége a fejnél három centiméter, szárának hossza nyolc centiméter. A fogó két részét a kerek alaprajzú fej alatt található szegeccsel rögzítették egymáshoz, hogy egymáson elfordíthatóak legyenek, azaz a fogót nyitni-zárni lehessen. A hat és fél centiméter hosszú száraknak közel derékszögű válluk van. A szárak végét finom karikába hajtották.

A fogó a falvakban a 14. századtól általánossá váló kovácsműhelyek egyik fontos, szükséges szerszáma volt. A kovácsműhelyek berendezéséről és szerszámaiból főként leírások és ábrázolások nyomán alkothatunk képet. Szójegyzékek alapján tudjuk, hogy egy kovácsműhelyben üllő, verő, fogó és a patkolás szerszámai voltak, de kisebb szerszámokat, mint köszörűt és érvágót is említenek.

Különösen fontosak a 16. századi várak kovácsműhelyeinek leírásai, amelyek segítenek egy korabeli falusi kovácsműhely képzeletbeli felépítésében. A mezőváros intenzív terepbejárása során bár megfigyeltünk olyan részt, ahol nagyobb mennyiségben került elő vassalak, de ásatás nélkül nem lehet egy műhely helyét bizonyítani.

Az általunk talált fogó kis mérete miatt szokványos harapófogó. A kovácsok által használt tűzifogók igen nagy méretűek, hosszú szárral és széles, erős fogófejjel. A lovak patkolásánál használt szarucsípő-fogók kisebbek, közepes méretűek, fejük éles vágóéllel záródik. Az etei harapófogó ezektől sokkal kisebb méretű. A keskeny fejrész vágóéle még ma is rendkívül éles, ugyanakkor a rövid szár kisebb erőkifejtést tett lehetővé. Az eszköz minden technikai jellemzője finomabb munkavégzésre utal.

A fogó lakatosszerkezetek készítésére, javítására is alkalmas volt. Mindez egyáltalán nem meglepő, ismerve a középkori kovácsok szerteágazó tevékenységét. A lelet a többi fémeszközzel együtt a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Látványtárában tekinthető meg.

Ete még rejthet titkokat

– A mezőváros területének helyszíni tanulmányozása a ma is folyó feldolgozó munka mellett továbbra is fontos feladat – hangsúlyozta a régész-főmuzeológus. – Ennek jegyében időszakonként terepbejárás során figyeljük meg az egykori település területét, a felszínről összegyűjtjük a művelés során felszínre kerülő cserepeket, fémtárgyakat. A bemutatott fogóra a 2016. november elsején végzett terepbejáráskor találtam rá. Az 1997-ben feltárt templomtól keletre fekvő, kissé magasabb részt jártam be, ahol a korábbi megfigyeléseink szerint egy ház omladéka található. A lelőkörülmények alapján nem tudjuk behatárolni, hogy egy háztartásban használt eszköz vagy egy kovácsműhely tartozéka volt-e leletünk. A fogó megtalálásának helyszínén régészetileg nem bizonyítható, hogy kovácsműhely lett volna. A kovácsműhelyek általában a települések szélén helyezkedtek el, éppen a tevékenység tűzveszélyessége miatt.