Modern képalkotás: a múló idő nyomai a málló falakon

Marosvásárhelyen nőtt fel Török Levente, a helyi képzőművészeti líceumban érettségizett, majd 24 éves korában, 1990-ben áttelepült Magyarországra a családjával. Két fia van. Jó ideig Pálfán lakott, a házát máig megtartotta, nyugdíjazása után ide szeretne visszatérni. Jelenleg Dunakeszin él és dolgozik, mint kézműves oktató és szabadidő-szervező.

Sok mindennel foglalkozó művész. Agyagszobrokat készít, fát farag, üvegmunkái is jelentősek – már 1988-ban első díjat nyert a bukaresti üvegplasztikai biennálén –, de kétség kívül festőként a legismertebb. Több könyvet illusztrált, több mint ötven kiállítása volt, nemcsak a képzőművészeten belüli, hanem a képzőművészet egyes ágain belüli sokféleség is jellemzi. Állandó útkereső, állandóan megújuló képalkotó. Most az a célja, hogy az elvont festményeket megismertesse, megszerettesse az érdeklődőkkel.

Már a nyolcvanas években bekapcsolódott a mail artba, amit küldeményművészetnek is neveznek. A világ különböző pontjain meghirdetett tematikus kiállításokra postán – újabban interneten – juttatják el munkáikat az alkotók. Ennek köszönhetően számos külföldi galériával került kapcsolatba. Festményei ma már ezeknek, a többségében olasz galériáknak a webes felületein is megnézhetők.

– Rengeteg valósághű ábrázolást készítettem – mondja –, de ott behatároltnak éreztem a lehetőségeket. Egyéni szakmai fejlődésem során eljutottam az elvont, az absztrakt formabontásig. Abban tudom csak igazán megjeleníteni a kreativitásomat.

Arra a kérdésre, hogy hogyan történt és miben nyilvánul meg ez a változás, ezt válaszolja:

– Miután tanulmányaim biztos rajztudást eredményeztek, eljött az ideje, hogy szakmailag továbblépjek.

Ezt segítette az új élettér, részben Dunakeszi, de főleg Budapest, ahol megtörtént a formabontás alkotásaimon. Felfigyeltem a főváros „tájképeire”, a mozgalmasságra: az utcák, a terek, a reklámok, a kirakatok, az emberek sokaságára és az autóáradatra. Ugyanakkor felfedeztem a múló idő okozta sebhelyeket: a málló falakat. Fényképezőgéppel rögzítettem minden izgalmas motívumot, mindenekelőtt a falak üzeneteit, ezeket a beszédes rajzolatokat. Azóta készítem szokatlan, expresszív kompozícióimat, a fénykép, a számítógép és a rajz segítségével, mások által is érthető, értelmezhető módon. Tavasszal Mezőkövesden állítottam ki néhány nagy méretű alkotásomat, kedvező fogadtatásra találva. Persze tudom, hogy az absztrakt festészetet, ugyanúgy, ahogy a modern társművészeteket – az irodalomtól a zenéig – nem lehet egyik napról a másikra megszerettetni a közönséggel. Számomra azonban belső kényszer, hogy segítsek a szemlélőnek értelmezni és megkedvelni a képeimet.