A korszakos zseni neve előtt most is megnyílnak az ajtók

Baka István – a néhai költő-író – neve a megyei napilapban már ötvenöt évvel ezelőtt megjelent. Az 1963. május 15-i tudósítás arra hívja fel a figyelmet, hogy a Helikonon „Tolna megye középiskolásai is szép számmal képviseltetik magukat. (...) A művelődési ház nagytermében Boros Judit szekszárdi, Boór Judit dunaföldvári, Kiss György szekszárdi, Baka István szekszárdi, Pintér József gyönki, Rajnai Annamária gyönki középiskolások szerepelnek a vers- és prózamondóik között.”

A megmérettetésen az akkor a Szekszárdi Garay János Gimnázium első osztályos, tehát tizenöt éves kisdiákja nem került a legjobbak közé: pontosabban, a korabeli beszámoló szerint nem szerzett arany minősítést. Ezt a fegyvertényt viszont ugyanitt és ugyanekkor végrehajtotta egy évvel idősebb, immár ugyancsak néhai barátja, Lányi Péter, akinek zongoradarabját a legmagasabb díjjal jutalmazta a zsűri. Tegnap este kettejük emlékét idézte Szekszárdon, a vármegyeháza dísztermében tartott emlékhangverseny...

– Állandóan olvasott, ennek köszönhetően jókat lehetett vele beszélgetni, visszahúzódó mivolta ellenére is – emlékezett néhai osztálytársára Balogh Jenő festőművész. – Élményt jelentett, amikor irodalom órán felelt, ilyenkor a tanár is elismerősen bólogatott. A verseket tekintve egyedi meglátásai voltak, nem a hivatalos kitételeket szajkózta. Egyébként én már az általános iskola felső tagozatában is osztálytársa voltam. Ott is felismerték tehetségét, mert a legendás pedagógus, az öreg Gerse József mindig Pistinek adta fogalmazványainkat javításra.

Eltelt tizenegy esztendő. A Tolna Megyei Népújság 1974. június 23-i számát fellapozva ez a méltatás tűnik szemünkbe: „Rajzanak az ifjú költők, és ahogy az ember menetüket figyeli, ritkán lát tisztán körvonalazódó alakokat: sommás tehetséget. Egyikük, napjaink egyik igazán tehetséges fiatal költője, Baka István Tolna megyében él, Szekszárdon. Mint fiatal költőtársaira, rá is jellemző a megtisztulás vágya, amely a világ megtisztításának vágyával társul.” Az elismerő sorok alatt a költő két verse, a Vázlat a vén cigányhoz és a Szakadj, Magdolna-zápor című költemény olvasható.

Orbán György a kilencvenes években a megyei könyvtárban dolgozott. A Szegedről Szekszárdra látogató, barátait és kultikus helyeit felkereső Baka István gyakorta betért az intézménybe. – Ami azt illeti, én ritkán találkoztam vele, de ezen alkalmakkor, nagy örömömre, sok mindenről beszélgethettünk – idézte fel a több mint két évtizeddel ezelőtti időszakot. – Azután egyszer, az utcán vele összefutva meghívott egy pohár borra, a közeli kiskocsmában folytatandó a korábban félbeszakadt eszmecserét. Milyen a sors, éppen rohannom kellett, ezért nem fogadhattam el az invitálást: a jelenet most is előttem van és egész életemben elkísér.

Ma a Baka István Alapítvány kuratóriumának elnöke az az Orbán György, aki előadóművészként 1997-ben, az ősbemutatón máig emlékezetes módon tolmácsolta a közönségnek a Szekszárdi mise című, Baka István kisregényéből Gacsályi József által szerkesztett monodrámát. Örömmel közölte, hogy a költő-író neve előtt most is megnyílnak az ajtók. – Akárhol is kopogtattam, mindenütt a legnagyobb segítséget kapta az alapítvány. De ez nem az én érdemem, hanem azé a Baka Istváné, aki ugyan nincs közöttünk, mégis ott él a bennünket támogatók szívében. Ne tűnjék túlzásnak, joggal állíthatjuk, hogy korszakos zseni volt, aki megszólította az embert. Azt látom, hogy ezt az az irodalomtudományi szakma is így gondolja.

Terjedelmes lista igazolhatja, hogy Baka István neve és kivételes munkássága immár elválaszthatatlanul kapcsolódik szülővárosához.

– Szekszárdon van a hagyatéka, emlékszobája nyílt, emléktáblát kapott a családi ház falán, iskolát neveztek el róla, a város sok rendezvényt vállalt vele kapcsolatban akkor is, amikor a Baka István Alapítvány még más székhellyel működött – sorolta Baka Tünde, a költő Budapesten élő özvegye. – Idén, mondhatom így, életmentő lépésekre szánta el magát Szekszárd, köszönhetően Orbán Györgynek. Jól érzékelte, hogy az alapítvány eddigi működtetői, immár életkori okok miatt, nem tarthatják a korábbi lendületet. Ezért került az alapítvány székhelye Szekszárdra. Jó helyre, hiszen rengeteg olyan embert ismerek a városban, aki barátságot, jó viszonyt ápolt Istvánnal és máig nem feledkezett meg róla.

Az egész Kárpát–medencéből érkeznek a versenyzők

A Baka István Alapítvány ismét meghirdette középiskolás és felnőtt kategóriában a Kárpát-medencei Baka István vers-, énekelt vers- és prózamondó-találkozót és versenyt. Az Én itt vagyok – üzenet Huligániából címet viselő rendezvény október 20-21-én várja a közönséget Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központ Csatár termében.

A verseny első napján, a díjkiosztás előtt a résztvevők megtekinthetik a k2 Színház Yorick visszatér – Rendszerváltás Baka István verseiből című előadását. Másnap lehetőség lesz a zsűritagok által vezetett elmélyült műhelymunkára, valamint kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre és jó kapcsolatok kialakítására egymással, az alapítvány– és a Baka–család tagjaival. A zsűri tagjai: dr. Sződy Szilárd dramaturg, dr. Merő Béla színházi rendező, Baka István barátja, valamint Orbán György, a Baka István Alapítvány kuratóriumának elnöke.