Együtt, mégis szabadon alkot Péterfi Katalin és Varga Gábor

Varga Gábor keramikus, szobrász alkotásaival az ország számos pontján lehet találkozni, sőt, a Kárpát-medencében és még azon túl is, hiszen Ausztriában, Lengyelországban valamint Olaszországban is vannak munkái. A híres, jó mesterekkel működő fazekas központ, Mezőtúr a szülőhelye. Mint mondta, az első karácsonyi kívánsága, amit fel tud idézni, az volt, hogy színes és grafitceruzákat kért az angyaloktól. Az már gyerekkorában megmutatkozott, hogy van érzéke a művészetekhez, később pedig Csabai Wagner József festőművészhez járt rajzórákra, aki egy egészen új világot nyitott meg előtte. Képzőművész, grafikus szakra jelentkezett, ám nem vették fel, így végül ipari tanuló lett a mezőtúri fazekasházban. Itt szerette meg az agyagot, és másfél év után már népi iparművész lett. – Kresz Panni néni néprajzkutatótól tanultam a népművészetet, amely biztos alapokat adott számomra – tette hozzá a keramikus.

Később Budapestre költözött, és onnan ingázott Ceglédre, ahol az első műhelyét alakította ki, majd galériát is nyitott a településen.

– Az edények után belegabalyodtam a plasztikába, és felöltöztettem a várost. Az ország első 1956-os emlékművét is ott avatták többezres tömeg előtt 1989-ben, ami akkor még nagy bonyodalmat okozott – mesélte el lapunknak a művész.

Fót lett a következő állomás, ahol ő készítette a kastély nagy Károlyi-címerét, Vörösmarty szobrát a főtéren és díszkutat a gyermekvárosban. No, és húsz éve ott ismerte meg Péterfi Katalint, aki pszichológusként dolgozott a gyermekvárosban, és aki később, hogy az akkor még Cegléden élő Varga Gábor közelében lehessen, a nagykőrösi gyermekotthonban vállalt munkát.

Kecskemétre már együtt vezetett az útjuk, amikor a férfi a Nemzetközi Kerámia Stúdióban helyezkedett el.

– Itt egy kis műteremlakásunk volt. Munka után leültem Gábor mellé, és figyeltem, ahogy dolgozik. Aztán én is elkezdtem ismerkedni az agyaggal, hogy ne érezze úgy, hogy unatkozom – mondta Péterfi Katalin, aki Dombóvárra költözésük után – ennek már tizennégy éve – kezdett igazán kibontakozni. – Kevesebb munkát vállaltam, és több időt töltöttem a műhelyben. Egész nap figyeltem Gábort, ő a mesterem, tőle tanultam mindent. Az arányokat, hogy miként lehet térben látni, hogy mi lesz az agyagból. Benne van minden munkámban – mondta.

Kezdetben kisplasztikákat készített, majd úgy döntött, megpróbálkozik a nagyobb alakokkal is. Fejeket, arcokat formált, megtalálta azt, amivel leginkább ki tudja fejezni önmagát. Mint mondta, sok munkájában visszaköszön a pszichológia. Figurái gyakran csukott szeműek és befelé élnek. – Az alkotások mindenkihez szólnak, de nem baj, ha nem mindenki érti őket, mert ez az én világom – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy egymást követő korszakai vannak. Legutóbb például egy könnyedebb, vidámabb témát ragadott meg, és így született meg a táncospár sorozata.

Varga Gábor hozzátette, Katalin volt a legjobb tanítványa. Korábban több fiatalt is felkészített a különböző felvételikre, de ilyenkor a kötelező dolgokra kellett koncentrálnia. Felesége esetében viszont teljesen másról van szó, hiszen ő kiforrott személyiségként hozta magával a szubjektív világát. – Tehetséges, az alkotásai pedig egyediek, és pusztán a technikai dolgokban segítettem neki – mondta a férj.

Péterfi Katalin végül úgy írta le összegezve kettejük munkásságát: együtt dolgozunk, de szabadon.

Szeretné megmutatni, milyen ő maga

Varga Gábor 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

A rendszerváltás után kezdett köztéri alkotásokat készíteni. Mostanra 200-250 műve látható országszerte és Európa több pontján. Nevéhez fűződnek többek között az aradi vértanúk mellszobrai a Hadtörténeti Múzeum udvarán, Szolnokon a Kérészek násztánca, de a Mária úton végig haladók is több munkájával találkozhatnak. Mint mondta, nem tudna kedvencet választani.

Közel áll a szívéhez Erdély, bejárta a térséget, amelynek gazdag hagyományai, értékes kincsei nagy hatást gyakoroltak rá. Mostanra Székelyföldön is áll tizenöt szobra. Megalkotta például Márton Áron püspök és Benedek Elek író portréját is.

Dombóváron többek között Szent Istvánról és Szent Lászlóról készített szobra látható, de ő készítette az aradi vértanúk emlékművét, a hatvan dombóvári nevezetes személy emlékét őrző Pantheon portéit, Petőfi Sándor, Arany János, Buzánszky Jenő és Orbán Balázs szobrát, valamint az Álmodozók című plasztikát is. A városba költözésükkor készített egy betlehemet, amely mostanra egy több mint száz figurából álló alkotássá bővült, és amely Jézus születéséhez kapcsolódóan több bibliai jelenetet is bemutat.

Varga Gábor úgy érzi, szép feladat köztéri alkotásokat készíteni, ugyanakkor kötött is. Az ilyen munkák során mindig arra törekszik, hogy az adott településen lakók szeretettel tudjanak együtt élni a szoborral, befogadják azt. Ám a jövőben szeretne egy kiállítást, amelyen azt is meg tudja mutatni, milyen igazán ő maga.

Megerősítés

Péterfi Katalin Kolozsváron született. Első férjével és két lányával 1984-ben települtek át, ekkor kezdett Fóton dolgozni. Alkotásaiból először Dombóváron, a műhelyükben nyílt kiállítás, amelyet Varga Gábor meglepetésként rendezett. Később a művelődési házban is bemutatták a kerámiáit. 2015-ben szülővárosában, 2016-ban pedig Szekszárdon volt tárlata. Ez utóbbi a sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően megerősítette őt abban, hogy érdemes ezt csinálnia. A kerámia számára jó módszer az önkifejezésre, másoknak pedig örömöt tud okozni alkotásaival.