A szólisták, akik alázattal vokáloznak

Béresné Kollár Éva általában huszonöt-harminc gyerekkel foglalkozik. Az elmúlt időszakban két csoportban dolgoztak, a művészeti vezető most azonban újra elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Tücsök Zenés Színpad gyermekcsoportját két részre bontsa. A csapat ezzel együtt egységes, összetartja őket egymás és a zene szeretete. Nagyon jól látszik ez például a dombori nyári táborokban, ahol mindenki együtt van. A nagyobbak segítik a kicsiket a gyakorlásban, szövegtanulásban, akárcsak azok a szülők, akiknek a gyerekei még a Tücsök első generációjában énekeltek. Az idei lesz a huszonnegyedik ilyen összejövetel, ebből pedig kitűnik, hogy a színpad jövőre negyedszázados fennállását ünnepli majd.

Béresné Kollár Évától megtudtuk, hogy férje, Béres János halálával, aki ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni zeneszerzőként, technikusként, gyakorlatilag azonban mindenesként, egyfajta apaféleségként volt jelen a Tücsök életében, félbeszakadt a harmadik lemez készítése. A dalok jó része azonban megvan, és ha minden jól megy, a befejezésben a művészeti vezető segítségére lesz egy zongoraművész-zeneszerző jó barát, Kemény Gábor. A huszonöt éves évfordulóra szeretnének készen lenni a lemezzel, ehhez azonban stúdiót kell szerezni.

Közelebbi feladat a május 18-i, hagyományos megyei énekverseny megszervezése. A korábbiakhoz hasonlóan a kiválóan szereplő diákoknak felajánlják azt a lehetőséget, hogy bekerüljenek a tücskök közé.

A csapat tagjai is számos alkalommal megméretik magukat. Rendszeresen szerepelnek a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, és a szekszárdi énekesek jellemzően három-négy éremmel térnek haza. Készülnek a Kék-Duna Euromusic Nemzetközi Énekversenyre, amelynek igen erős a mezőnye. – Most több kicsit viszek, elsősorban azért, hogy lássák, miként mozognak a színpadon azok a határon túli indulók, akik országos versenyek győztesei. Vannak közöttük olyanok, akik egyszerűen felszántják a színpadot. A nálunk éneklő gyerekek közül lesz, aki ettől még elszántabbá válik. És persze a másik ok, amiért viszem őket, hogy egyre jobbak a picik – mondja Béresné Kollár Éva.

Az énekeseknek évente vagy hatvan fellépése van, legközelebb a szekszárdi majálison láthatja az ifjúsági csoportot a közönség. Ők énekeltek nemrégiben a Babits kulturális központban megrendezett batyus bálon is. – Minden gyereknek legalább egyórás repertoárja van. Ebből volt most is a „gond”, sorra jöttek, hogy „ezt sem énekeltem, meg ezt sem” – meséli a vezető. Hozzáteszi, a Tücsök változatlanul nem sztárképző, az a legfontosabb, hogy a gyerekek kedvüknek való, értelmes elfoglaltságot találtak, amely kihívást jelent.

Béresné Kollár Éva amellett, hogy pedagógus és szigorú, barát is és pótanyuka, akivel meg lehet beszélni a gondokat. Fontos, hogy a fiatal énekesek megszokják a szereplést, és a félénkebb, visszahúzódó gyerek is megtanuljon szabatosan beszélni úgy, hogy a tévékamera se hozza zavarba. A Tücsök erőssége az is, hogy a csapatban mindenki szólista, de mindenki alázatosan segít, vokálozik a másiknak.

Együtt van a szakma és a barátság

Béresné Kollár Évának nem akármilyen szakmai és baráti kapcsolatai alakultak ki az elmúlt huszonöt évben. Miklós Tiborral akkor mélyült el a barátság, amikor a műfordító, dalszövegíró rendezővel a Tücsök a Légy jó mindhalálig című darabon dolgozott, és tovább erősödött, köszönhetően a Szekszárdi Jazz Quartet zenéjének. Az eredeti Ellopott futár című musicalből Miklós Tibor öt dalt hagyott meg, a többi dalszöveget a quartet számaihoz írta, ezt adta elő a Tücsök Zenés Színpad. Most az eredeti mű társszerzője, Dancsák Gyula kereste meg Béresné Kollár Évát azzal, hogy egy budapesti színházban szeretnék színre vinni a musicalt, de nincs meg az eredeti szövegkönyv, kotta. Érdekes, de Dancsáknak aztán nagyon tetszett az újabb verzió. A dolog most úgy áll, hogy a budapesti bemutatót Béresné Kollár Éva meghívott vendégként láthatja majd.