Már kitárt karokkal mondja az Úr imáját

Tanúságtevő előadás. Így jellemezte dr. Saramó Márta KÉSZ-elnök (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), a tolnai Mag-házban azt a pénteki könyvbemutatót, melyet a szerző életrajzi elemekkel is kiegészített. Kátai Andrea egészségesen született 1974-ben Szekszárdon, de húszévesen kerekes székbe került, csontritkulás okozta súlyos gerincproblémák miatt. Édesanyján és egy diáktársán, Szemző Ildikón kívül mindenki elfordult tőle. Mígnem az akkori plébánosnak, Farkas Bélának köszönhetően, Istenre talált. Szeretve érezte magát. Béla atya áthelyezését követően Bacsmai László lett a lelki vezetője, aki a könyvének az előszavát is megírta.

Andrea felnőttként volt elsőáldozó, majd meg is bérmálkozott. Folyamatos, egyre mélyülő, sok imádsággal ápolt kapcsolata van Istennel, amiről a Fénysugár a sötétségben című könyve szól. Írásait az interneten is megosztja. Sok megpróbáltatás érte. Két alkalommal, nyaktól lefelé lebénult, átmenetileg elvesztette a hallását, három évre a látását is. De soha nem adta fel. Vakon például elvégzett egy szőnyegszövő tanfolyamot.

‒ Sok mindent természetesnek veszünk – mondja –, azt, hogy mozogni tudunk, látunk, hallunk. Pedig mindez ajándék. Aki Istenre hagyatkozik, a gyengeségében is erős. Az utóbbi időben azt szoktam mondani: a betegség harcoljon meg értem; nem adom könnyen magam! A legjobb gyógymód a hálaadás. Mellékhatásoktól mentes. Hálát adtam akkor is, amikor tavaly, a második lebénulásom után ismét fel tudtam emelni a kezeimet. Azóta kitárt karokkal mondom az Úr imáját. A betegség egyébként nem tragédia. A tragédia a bűn, az Isten nélküli élet.

A KÉSZ által szervezett tolnai könyvbemutatón megjelent a helyi plébános, Ravasz Csaba is. A könyvből részleteket Kálóczi Andrea olvasott fel. A kiadást Bihari-Nagy Sándor és felesége támogatta.

Idézet Kátai Andrea könyvéből: „A szeretet türelmes. Akkor mutatkozik meg bennem és rajtam, ha nem engedem, hogy az indulatok vezéreljenek. Fontos odafigyelni arra, hogy törekedjek a szeretetben – családi és közösségi szeretetben egyaránt – állandóan növekedni, erősödni és elmélyülni. Olyan, hogy stagnáló szeretet nem létezik. … A türelem erősödik bennem, ha elismerem, hogy a másiknak is joga van – velem együtt – élni ezen a Földön, úgy ahogy van. Nem számít, hogy teher-e számomra vagy keresztezi-e terveimet, és nem mindenben olyan, amilyennek szeretném. Akarjak ma jobban szeretni, mint tegnap, holnap pedig igyekezzek még jobban szeretni, mint ma! Szeressem a másikat olyannak, amilyen, illetve annak ellenére, amilyen! … A türelem nem az, amikor engedem, hogy kihasználjanak. … Amikor türelmes vagyok, akkor önmérsékletet tanúsítok. … Ha nem ápolom a türelmet, akkor mindig lesz magyarázat arra, hogy miért reagálok haraggal. … Isten hosszan tűrő szeretete és irgalma – türelme – annyit takar, hogy az Isten lassú a haragra.”