Műgyantából készül a szobor

Terjednek a műgyanta szobrok. Eleinte nem szimpatizáltak ezzel az anyaggal a bronzhoz szokott szobrászok, ám mostanában egyre többen elfogadják és használják. Változik a világ, nem lehetetlen, hogy a jövő képzőművészei már hologramszobrokat fognak készíteni.

Szatmári Juhos László, a Borkút és más szekszárdi köztéri munkák alkotója körülbelül tíz éve találkozott vele először. Eddig ő csak plaketteknél és kisplasztikáknál próbálta ki, de bizonyítottan bevált már nagy szobroknál is. Alapvető kérdés, hogy mennyire időtálló a műgyanta mű. Felveheti-e a versenyt a kőből, fémből alkotottakkal.

– Konkrét tapasztalatok még nincsenek – mondja a szobrász –, nem tudjuk, hogy száz-kétszáz év elteltével hogyan viselkedik a műanyag, de megfelelő adalékanyagokkal és felületkezeléssel teljesen bronzhatásúvá tehető, és ellenáll az UV-sugárzásnak, a tűző napfénynek is. Elsőként a filmgyárak használták, hatalmas, mégis könnyen mozgatható dinókat csináltak belőle, aztán számos változata jelent meg a masszának, hogy különböző céloknak megfeleljen.

Pesten van egy bolt, ahol sokféle kapható, a keveréshez, felhasználáshoz, öntéshez, lakkozáshoz is adnak tanácsokat. És az is fontos szempont, hogy gazdaságos. Ha egy szobor bronzból elkészíthető kétmillió forintból, az műgyantából 6-700 ezerből kihozható. Nemrég ilyen szobrot terveztem a szatmári színház elé. A megvalósítás még várat magára.

A műanyagok, környezetvédelmi szempontból száműzendők a mindennapokból. Ugyanakkor az iparban – főleg a villanyszerelésben – nélkülözhetetlenek. Készítenek belőlük könnyű kajakokat és kőkemény, acélt helyettesítő gépelemeket, fogaskerekeket. S újabban köztéri plasztikákat is. A műgyanta szobrok azért is jók, mert nem ösztönzik lopásra az IQ-mentes színesfémgyűjtőket.

– A szekszárdi II. világháborús emlékműnél, a hősi halottak neveit tartalmazó negyven bronztáblából tízet elloptak – idézi fel a történteket az alkotó. – Javasoltam, hogy cseréljük ki az egészet bronzhatású műanyagra. Megtörtént, s azóta nincs miért ellopni…

A történelmi lengyel város, Przemyśl mellett egy faluban készülnek II. János Pál pápa szobrai – bronzhatású, márványporral elegyített műgyantából –, különböző méretekben. A tolnai diakónus, Rózsa László hozott már a városba kettőt is: a kisebb a plébániára, a nagyobb a templomba került. Fontos feladatának érzi a pápa tiszteletének erősítését.

A nagyobb szobor igen robusztus, két méter negyven centi magas, százötven kilós alkotás. Végleges helye szabadtéren, a templomkertben lesz. Időtállóságáról majd unokáink, dédunokáink szerezhetnek tapasztalatokat.

Borítóképünkön: Szatmári Juhos László a Gyámolító című bronzszoborral (jobbra) és műgyantából készült Szűz című alkotással