Ezüstpénzt és csatokat is elhagytak a harcosok

A mintegy másfél évszázados magyarországi török uralom felszámolásának legjelentősebb kezdeti állomása Buda 1686-os visszavétele volt. A Szent Liga, azaz a Habsburg Birodalom, a Lengyel–Litván Unió és Velence hadereje, mely később orosz, bajor, szász és brandenburgi csapatokkal is gyarapodott, jelentős csapásokat mért az oszmán seregekre.

Buda sikeres ostroma megnyitotta az utat a Dél-Dunántúl, így Tolna megye felé is. A Lotharingiai Károly és Bajor Miksa vezette szövetségesek három hónapos küzdelem eredményeként, 1686. szeptember 2-án szabadították fel az ország egykori székhelyét. Az ezt követő őszi hadjáratban a mintegy negyvenötezer fős sereg a Duna jobb partján vonult délnek a menekülő török csapatok nyomában.

– Erről a katonai akcióról nagyon pontos információink vannak – mondta el lapunknak Czövek Attila, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum megbízott igazgatóhelyettese, osztályvezető, régész főmuzeológus. – Több résztvevő naplóbejegyzései mellett hivatalos beszámolók s egy térképsorozat is készült. Mivel lényeges ellenállásba nem ütköztek a szövetséges csapatok, így tíz nap múlva már Dunaföldvár mellett vertek tábort. A Dunaszentgyörgy, Gerjen és Fadd közötti, valamikori dunai ártérre szeptember 17-én érkeztek és 20-ig maradtak.

Ez a mocsári tábor a törökök „felégetett föld” taktikája ellenére is bőségesen adott takarmányt a lovaknak. A felszabadító csapatok, jóllehet csak pár napig tartózkodtak ezen a helyszínen, számos korabeli tárgyat maguk után hagytak. Egy olasz nyelvű, a seregbeosztást ismertető térképlapnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy a bajorok szállása környékén – a mai Fadd határából – kerültek elő azok a leletek, melyek összessége adja a múzeum június havi műtárgyegyüttesét.

– A Gerjen melletti táborhoz hasonlóan további területeken sikerült megtalálni a Szent Liga katonáinak a nyomát – folytatta Czövek Attila. – Tolna határában az aktuális térképlap segítségével Ódor Péter lokalizálta a táborhely egy részletét, ahol a K. Tóth Gábor vezette múzeumbarát fémkeresős csapat bizonyította is a sereg valamikori jelenlétét. Bölcske és Madocsa térségében is kerültek elő hasonló leletek a keresztény had táborozásának helyéről.

A leletegyüttes darabjai a következők: harminchét darab 12 és 17 milliméteres, ólomból öntött puska-, illetve muskétagolyó, amelyekről az öntőcsapokat szisztematikusan levágták; XIV. Lajos két darab ezüstpénze; réz cipő-, illetve zsabócsatok töredékei. A cipőn elhelyezett csatokat a 17. század közepén kezdték Nyugat-Európában használni a lábbelik rögzítésére az addig bevált szalagok helyett, ami a 18. századra terjedt el szélesebb körben.

A két ezüstpénz névértéke egyenként fél ecu, verési dátumuk 1660 és 1662. A zsabócsatok a 17. századi előkelő férfi ruházat részét képező, rendszerint világos csipkéből, selyemből vagy más könnyű kelméből készített, dúsan ráncolt, fodrozott sálszerű zsabó – nyakfodor, mellfodor – rögzítésére szolgáltak. Jellemzőjük a hegyes hármas csatpecek. Ezek a tárgyak a korabeli, főleg a vidéki, magyar viseletre egyáltalán nem jellemzőek, így a nyugatról jött katonák korabeli hagyatékaként kell tekinteni rájuk.

A Szent Liga csapatainak útja Tolna megyében

„Szeptember 12-én Penteléről Dunaföldvárra vonult a sereg, majd 15-én Bölcske és Madocsa felé indult. (...) Szeptember 17-én Paksról Dunaszentgyörgyre vonult, és ott, kihasználva a bőséges takarmányt, két napig elidőzött.

(...) Szeptember 20-án Fadd és Tolna érintésével Mözs határába érkezett, s ott letáborozott. Ezután a bajor választófejedelem birtokba vette Szekszárdot és a Bátaszék felé húzódó síkságot. Felderítői elnyargaltak Bátáig: ellenséggel sehol sem találkoztak, de Őcsény, Decs, Ete, Pilis, Bátaszék és Báta lakóit sem látták.

A Bonyhád felé húzódó dombokon még frissek voltak azok a táborhelyek, amelyek néhány héttel korábban a Buda felmentésére igyekvő hetvenezer főnyi török és tatár seregek pihenőhelyéül szolgáltak. A Tolnán állomásozó 30 000 főnyi császári sereg egyharmada Simontornyára vonult, onnan Dombóváron át Kaposvárig jutott el.” (Dr. Szilágyi Mihály tanulmánya alapján).

Borítóképünk: XIV. Lajos két darab ezüstpénze is része a leletegyüttesnek.