Huszadik századi modern épületet tervezett Szekszárdra a klasszicista mester

Pollack Mihály, a 19. század első felének legfontosabb magyarországi mestere, akinek életműve elképesztően gazdag. Ismert terveinek száma meghaladja a kétszázat, ugyanakkor a pusztulás aránya is megdöbbentő: épületeinek csupán egytizede maradt fenn többé-kevésbé eredeti formájában, és másfél tucatnyi épület őrzött meg valamennyit eredeti állapotából az átalakítások után. Ezért is szerencsés, hogy egyik legkiemelkedőbb, máig fennmaradt munkája vármegyénk székhelyén, Szekszárdon ilyen szép állapotban látható. A vármegyeháza a szakemberek szerint méltóságteljes monumentalitásával és letisztult vonalaival a kor vidéki épületeinek egyik legjobbja.

A 250 éve született Pollack Mihály munkássága előtt tisztelegve életpályájának egy-egy állomását mutatja be e héten sorozatában az Architextúra blog, amely a mester legmagyarosabb középületének nevezi a szekszárdi vármegyeházát.

– Tolna vármegye székháza úgy áll a város főterén, mintha egy felnagyított nemesi kúria volna, fehérre meszelt falaival, oszlopcsarnokával egyszerűséget és rendkívüli eleganciát sugall – írja a blog szerzője, aki a történetéről is beszámol. Kisebb kezdeti huzavonák után a vármegye előljárói eldöntötték, hogy a korábbi székházat már nem toldozgatják-foltozgatják tovább, hanem új épületet emelnek. A helyszín, a Béla király tér, a város szellemi központja. Itt áll a városháza, a Nagytemplom és épp a vármegyeháza helyén állt a névadó király alapította apátsági templom. 

Az építés történetől azt írják, gyorsan lezajlott, az ebben az időszakban több nagyszabású középületet tervező Pollack 1827-ben kapta a megbízást, 1832-ben már fel is avatták a vármegyeházát. Kisebb módosítások történtek a tervekhez képest, elmaradtak a timpanonba tervezett szobrok, és a bejárati csarnok oszlopai sima felületűek lettek. Mindez talán nem is vált az összkép kárára, az épület így még keresetlenebb, tömbszerűbb lett – vélik. 

Szakemberek szerint az alaprajzon látható, hogy Pollack egy ma is korszerű, jól működő irodaházat tervezett. Egyszerű, jól áttekinthető, ugyanakkor elegáns közlekedőterek jellemzik. A hivatali helyiségek egy folyosóról nyílnak, ami egy hatalmas udvaron keresztül kap napfényt. A mosdókat az udvar lecsapott sarkai mögé helyezte, tulajdonképpen a huszadik századi funkcionalistákat megszégyenítő módon modern lett az elrendezés. Az alaprajz további érdekessége, hogy a nagyterem nem a homlokzat közepén, az oszlopcsarnok mögött helyezkedik el – ahol mindenki várná – hanem a jobb oldali szárny közepén. 

Az egykori vármegyeháza már jó néhány éve újra teljes szépségében látható, a felújított épületet 2011 decemberében adták át, a renoválás Lajtai Zoltán és Práger Mária építészek koncepciója alapján valósult meg. Ennek fő eleme az I. Béla király alapította bencés apátság és gótikus kápolna romjait rejtő belső udvar újraértelmezése volt. A felújítás során Pollack Mihály épületének külső burka és főbb terei – köztük a helyreállított kápolna – is eredeti szépségüket kapták vissza. A vármegyeháza épülete adott otthont mostanáig az új helyre költöző levéltárnak, több állandó kiállításnak és városi rendezvények alkalmával hivatali vagy kulturális rendezvényeknek.