Fűz, amíg szeme és keze bírja

– A népi mesterségek nem jövedelmezőek. Gondolom, ön sem a gyöngyfűzésből élt… 
– Fodrász voltam, mielőtt nyugdíjba mentem – mondja Nagy Zoltánné –, de már abban az időben is készítettem gyöngyékszereket. 

– Hogyan kezdődött? Ilyen a sárközi miliő? 
– A közeg hat az emberre, de én nem itt nőttem fel, hanem Tengelicen. Házasságkötésem révén kerültem Decsre. Volt 1980-ban egy súlyos szív­izomgyulladásom, ami miatt majdnem egy évig betegeskedtem. Közel lakott hozzánk az akkor már kilencvenéves népművész, Berekai Éva néni, aki meglátogatott, s látta, hogy mennyi kézimunka vesz körül (hímzett, horgolt lakásdíszek), s megkérdezte: „Aranyoskám, volna-e kedve gyöngyöt fűzni?” Elkezdtem, átjártam hozzá, és biztos vagyok benne, hogy ez is segített a felgyógyulásomban. Azt szoktam mondani, hogy két szerelmem volt életemben: a férjem és a gyöngyfűzés. 

– Csak sárközi gyöngyékszereket készít? 
– Minden érdekel, nem csak a sárközi. A kárpátaljait is nagyon szeretem, az erdélyit, és saját tervezésű, modern nyak­ékeket is fűzök. És amerre járok, vásárolni is szoktam. Vettem például egy gyönyörű tüszőt egy bolhapiacon. Ez az erdélyi férfiak széles, gyöngyös, övre emlékeztető viseletkiegészítője. Ez is, és sok más szép dolog látható a kézművesházban. 

– Ez egy látogatható gyűjtemény? 
– Látogatható, csak kevés a csoport, ezért nincs állandó nyitvatartás. Bejelentkezés után nézhető meg. Korábban pezsgő élet folyt ott. Pont a rendszerváltáskor, 1990-ben készült el a kézművesház. Négy helyiségében négy mesterséget mutattunk be. Műhelymunkát végeztünk, fogadtuk az érdeklődőket, tanítottunk is. Volt szövő, kosárfonó, keramikus és gyöngyfűző. Mára csak én maradtam. A gyöngyékszerkészítés egy nagy szeletét mutatom be, nem csak a magam munkáit. Régi sárközieket és más tájegységre jellemzőket is. Sajátjaim közül népiek és modernek is láthatók. 

– Hogy él tovább a hagyomány? Vannak tanítványai? 
– A Covid óta nincs tanítványom. Korábban volt 11 felnőtt szakkörösöm. Néhányan közülük még csinálgatják hobbiszinten, rokonoknak, ajándéknak, de nagyobb tételben nincs aki ezzel foglalkozna a környéken. A remény persze él: Berekai Éva néni is egyedüli gyöngyfűző volt annak idején a Sárközben. 

Külföldön is láthatták a munkáit

Nagy Zoltánné 1947-ben született Tengelicen. Fodrász végzettséget szerzett Szekszárdon 1964-ben. 
Házasságkötése révén került Decsre 1968-ban. 
(Öt éve megözvegyült. Férje a rendszerváltás előtt tanács­elnök, azt követően, 1998-ig polgármester volt. Egyetlen fiuk egy közlekedési balesetben, 18 évesen meghalt.) 
Gyöngyfűzéssel a nyolcvanas évek óta foglalkozik. Ismert kismester, népi iparművész. Munkái számos kiállításon voltak láthatók itthon és külföldön is: Németországban, Franciaországban, Litvániában. Állandó tárlata a decsi kézművesházban van. Előadásokat sok helyen tartott, és oktatta is a mesterséget. Munkásságáért egyebek között megkapta a Decs Nagyközségért plakettet. 
Hívő keresztény, katolikus családba született, de házasságkötésekor egy erős református közösségbe került. 
Napjai házimunkával és gyöngyfűzéssel telnek. 
A kollekciójából megvásárolt nyakékeket pótolja, és új ötletei is vannak.