A könyvtár már régóta nem csak egy könyvkölcsönző

Szerencsés esetben, amikor az elhivatott könyvtárosok egy kis anyagi lehetőséget is kapnak hozzá, egy igazi közösségi hely válik belőlük. Azok a települések, amelyek megengedhették maguknak a felújítást és fejlesztést, a küllemükben és a felszereltségükben is a mai kornak megfelelő, kellemes helyszínekké, a kultúra bástyájává varázsolták helyi könyvtárat.

Teol.hu

A díjazottak: Kimmel Klaudia, Müller Hajnalka, Müller Boglárka, Hajdara Hanna Eufrozina, Hajdra Ferenc Péter Fotó: Balogh Tamás

Mindig van valami központi vezérfonal, vagy gondolatkör, ami köré csoportosíthatjuk a magunk terveit. Most a központi gondolatkör a könyv volt, amely híd a könyvtár és az olvasó között, ami a különböző kultúrákat és embereket köt össze.

A korábbi évtizedekhez képest mára már egészen megváltozott a könyvtár szerepe. Ezért az egyik célunk, hogy olyan látogatókat is a falaink közé vonzunk, akik nem föltétlenül olvasóként jelennek meg nálunk, hanem a társművészetek kedvelőiként jelennek meg. Persze van egy olyan reményünk, hogy, ha már elég gyakran eljönnek, akkor már csak megpróbálják az olvasás adta örömöket is.

Ezen belül akár naponta csatlakozhattunk volna a különböző programlehetőségekhez. A kedvencem? Mindegyik közel állt a szívemhez, de ha már választanom kell, akkor Kéri György, az első magyar skótdudás bemutatkozását említem meg.

Kik járnak ezekre az eseményekre?

- Van egy állandó vendégkörünk, akik rendszeresen látogatják az eseményeinket, de mellette vannak olyanok, akik célirányosan csatlakoznak valamelyikhez, mint például a legutóbbi kiállítás megnyitóra is.

A gyermekek is szívesen látott vendégeink, haza járnak hozzánk! Nekik szólt a Petőfi Irodalmi Múzeum Mesemúzeuma Fodor Éva és Németh Orsolya vezetésével a János Vitéz (h)arcai című foglalkozása.

A teljes írást a DUOL.hu oldalon olvashatja el!