Számos érdekesség került terítékre az elmúlt századokból

Szakmai, ugyanakkor a laikus közönség számára is érdekfeszítő előadásokkal kapcsolódott a Magyar Tudomány Ünnepéhez a Wosinsky Mór Múzeum. A vármegye székhelyén található intézmény főépületének foglalkoztató terében hétfőn tíz munkatárs adta közre – húsz-húsz percben – időszerű kutatásainak eredményeit.

– Immár közel egy évtizede tartjuk meg ezen tudományos ülésünket – adott tájékoztatást Ódor János Gábor igazgató. – Miképpen korábban, ez alkalommal is két részből állt rendezvényünk. Azaz, fogalmazhatunk úgy, hogy egyaránt bemutatkozott a régészeti szekció, illetve az újkortörténeti részleg. Az előadásokat tekintve időrendben haladtunk, tehát a legrégebbi korral kezdtünk, majd az ezt követő évszázadokon keresztül jutottunk el napjainkig.

Térben pedig nemcsak vármegyénkkel, az itteni településekkel – úgy mint például Bölcske, Decs, Kakasd, Kisszékely, Őcsény, Tamási – foglalkoztunk, hanem a kapcsolódási pontok révén kitekintettünk a határon túlra, azaz Európa, illetve Eurázsia bizonyos területeire is. A szakmaiság meghatározta referátumok úgy készültek, hogy valamennyiben érvényesüljön az ismeretterjesztő jelleg is.

Az igazgató rövid összefoglalókat adott az előadásokról is. dr. Szabó Géza egy preszkíta tárgy, a kakasdi hüvelyvég vizsgálatával osztotta meg gondolatait a lehetséges kabardino-pjatigorszki kapcsolatokról. Czövek Attila beszámolt azon női csizmaveretekről, melyek országszerte első alkalommal kerültek elő szórványként egy honfoglalás kori sírból Bölcske határában. Szekszárd-Fazekasvölgy adott otthont annak a középkorban elpusztult, vélhetően Bat nevű falunak, melyről kutatója, K. Tóth Gábor ismertetett számos érdekességet. Dr. Vizi Márta a vármegye népikályha-leleteiről, Vindus Melinda pedig a Nepomuki Szent János nyelvét ábrázoló kegyéremről beszélt előadásában.

A tamási templomkertben dr. K. Németh András folytatott feltárást, régészeti módszerekkel kutatva újkori leleteket, így napvilágra hozva a modern kori vallási élettel összefüggő tárgyegyütteseket. A múzeum idén nyolcvan darab, Mattioni Eszterhez köthető tárgyat kapott, ezek közül Lovas Csilla a kolozsvári ötvöscég 1755-ben készített poharának történetét tekintette át. Csapai János ért a toronyórákhoz: ezt az is bizonyítja, hogy az ülésen saját gyártású filmet mutatott be az őcsényi református templom 1811-ben Budán készített, ma is működő, úgynevezett fertályos órájáról.

Konkoly Lilla a XX. század első felének három kiváló szekszárdi orvosa – dr. Őrffy Lajos, dr. Tanárky Árpád és dr. Treer István – életébe, kórház modernizáló tevékenységébe engedett betekintést. A sort Mácsainé Iván Éva zárta, ízelítőt adva abból a második világháborús naplóból, fotóalbumból, melynek Ordas Iván író, újságíró nagybátyja, Géczy Béla magyar királyi tüzéralezredes volt a szerzője.

– Mindent összegezve, érdekes, izgalmas témák kerültek terítékre – zárta mondandóját Ódor János Gábor. – Reményeink szerint szakmailag magas szinten, ezzel együtt közérthetően és érzékletesen fémjeleztük múzeumunk és munkatársaink sokrétű és átfogó tudományos tevékenységet.