Vég-Eredmény: a költő égi magasságból üzent

A halála után lapunkban megjelent méltatásban Wessely Gábor írta róla: „Elhunyt a szekszárdi költő, küzdött a Parkinson-kórral, aztán, 86 évesen megadta magát. Az 55. kötete sajtó alá rendezésére készült. Özvegye szeretné majd kiadni a könyvet.”

Ez – mármint a kiadás – a közelmúltban meg is történt és az olvasók valóban nyugtázhatják, hogy mit ad számukra a Vég-Eredmény. A kötet, formabontó módon, az Utószó fejezettel kezdődik. Ebben  Darvas Ferenc mintegy hitvallásként az alábbiakat vetette papírra: „Mindenképpen tartom magam a latin mondáshoz, amely szerint: A szó elszáll, az írás megmarad. Ezért igyekeztem az eddigi munkáimban a tények mellett megemlíteni minden olyant, amely az élet velejárói, az embereket úgy megemlíteni, ahogy vannak, élnek, vagyis maga a kor embere hogyan viszonyul  környezetéhez, mi az, ami motiválja, netán mássá teszi, mint ami általános. Nos, ezek a lenyomatok hű tükröt adnak, amelyben ez időkben hatással van rájuk, és így megtudható, mi az, ami életükben érinti, foglalkoztatja őket. Tehát a szociográfia és egyéb kutatási ág, ismeret begyűjthető ez által. Ez a szándékom talán nem lesz hiábavaló, lesz értelme ilyen jellegű buzgóságomnak.”

Mindezen túl a könyv tartalmazza a szerzőt érintő cikke egy részét, az azokkal kapcsolatos gondolatait, szerepelnek benne a múltat idéző dokumentumok, fotók, elénk tárul életének néhány főbb mozzanata, valamint az elismerések, kitüntetések listája is. Érdemes idézni az utolsó, az olvasót megszólító mondatot is, mert az már nem  a szerzőtől származik: „Ez alkalomból sajnos nem az író-költő Darvas Ferenc szól Önökhöz, hanem felesége, mivel a kötet elkészültét már nem érhette meg. Fogadják szeretettel! Köszönet az eddigi szorgalmas, tevékeny munkájáért! Szerető családja.”