Katari sikerek után Orlandóban csinált karriert Tornyi Barnabás

Tornyi Barnabás ma Orlandóban él, és saját akadémiáján oktatja a tehetségeket. Rendszeresen ott van az MLS-ben szereplő, korábban a brazil Kakával fémjelzett Orlando City bajnoki meccsein. A magyar fociból naprakész, s ha valamelyik klubtulaj azzal hívná fel, hogy vele szeretne dolgozni, örömmel hazaköltözne.

– Visszahúzta a szíve?

– Sosem felejtem el, hogy annak idején Szekszárdon kezdtem edzősködni, és igen, nyugodtan leírhatja, hogy a mai napig örömmel jövök, ha hívnak. Százéves jóbarátom, Teszler Vendel keresett meg, hogy tartsak egy előadást az itteni kollégáknak, ez az oka, hogy itthon vagyok – mondta pénteken lapunknak a Szekszárdi UFC-nél vendégeskedő Tornyi Barnabás.

– Miről szólt az előadása?

– Három földrész, a katari, közel-keleti térség, Amerika és Magyarország utánpótlásrendszerét hasonlítom össze. Kiválasztás, kiválasztódás, utánpótlásképzés, utánpótlásnevelés, specialitások itt, specialitások ott, feltételrendszer, gazdaság, gazdagság, társadalom… Az edzőket egy kicsit felspannolom az előadás által, mondván, hogy legyetek szívesek egy kicsit önmagatokba szállni, legyetek szívesek egy kicsit karakánabbnak lenni, legyetek szívesek még felkészültebbnek lenni.

– És felkészültebbek lesznek? Ha jövőre visszatér, észreveszi, hogy azok lettek?

– Engem ez nem érdekel. Nekem az is jó, ha öten barátilag beszélgetünk. Ide nem kötelező jönni, senki nem kap érte kreditpontot, ide az jöjjön, akit érdekel, hogy van valaki, aki rá akar világítani bizonyos szegmensekre és ez a valaki rendelkezik olyan tapasztalattal, hogy összehasonlíthassa ezt a három térséget. És ne azt nézze, hogy ez a valaki Tornyi Barnabás… Egyetlen célom, hogy kimozdítsam az edzőket a tunyaságból, hogy kinyissam azoknak a szemét, akik eljönnek. Ha valaki csak három mondatot lejegyzetel abból, amit elmondok, már az több mintha otthon az ágyon heverészne.

– Nem zavarja, hogy sokan azt mondják önre: mit szövegel egy olyan ember, aki elmenekült Magyarországról, most meg hazajön osztani az észt?

– Én soha nem menekültem, sohasem futamodtam meg. Született harcos vagyok, sosem tudtak kizökkenteni az elképzelésemből, aki nálam nagyobb szívvel csinálja amit csinál, az jelentkezzen, mert szeretnék tanulni tőle. De most, hogy felhozta, nyugodtan leírhatja, hogy addig nem is lesz sokkal magasabb szinten a magyar labdarúgás, amíg ez az állandó áskálódás megy itthon, amíg az megy, hogy minden második évben csináljunk mást, amíg minden második évben csináljuk mással, ha én kapom a megyei igazgatói posztot, akkor kivagyok a profi csapat szakmai igazgatójára, ha szakmai igazgató vagyok, akkor kivagyok a megyei igazgatóra, mert betart nekem. Amíg profi csapatokba úgy lehet bekerülni, hogy ára van az edzőnek, vagy a tulajdonos azért hozza ide az edzőt, mert visszacsurgatnak neki, aljas ocsmányságok vannak, addig pofa be mindenkinek.

– Ahogy hallgatom, az az érzésem, hogy a háta közepére kívánja a magyar focit. Mi lenne, ha valaki felhívná, mondjuk a Diósgyőr tulajdonosa, hogy Barna, rád van szükség!

– A Diósgyőr tulajdonosa nem fog felhívni, mert nekik most remek edzőjük van (Bódog Tamás – A szerk.). De játsszunk el a gondolttal: ha lenne ilyen klubvezető, ha értelmes célokért lehetne dolgozni, akkor elgondolkodnék rajta, hogy hazajöjjek. De aki velem akar dolgozni, az nagyon gondolja meg, mert nem változtam, nem lettem puhább az elmúlt években. Ha azt mondja, hogy gyere, mert alkalmasnak talállak, akkor az azt jelenti, hogy hiszi, hogy én tudom a fejlődéshez vezető utat. Ha viszont a sikerhez vezető utat tudom, akkor nem fogom őt megkérdezni, és mást sem. És én tudni fogom azt is, hogy kik azok a szakemberek, akikkel együtt tudok dolgozni, akik támogatnak, akik segítenek, akikkel kiegészítjük egymást. Akkor nincs olyan, hogy beleszól a vezető. Kőkeményen elkezdek dolgozni, a magam elképzelései szerint és még azt is beleíratom a szerződésbe, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt én ígértem, huszonnégy óra alatt elhagyom a klubot és az országot is. Mert én nem akarom magam ráerőltetni senkire.

– Nem igazán írnak itthon önről, ezért ne haragudjon meg, hogy kicsit tájékozatlan vagyok! Én még ott tartok, hogy Katarban dolgozik...

– Hat évig dolgoztam Katarban és nem is rosszul... De nem maradhattam tovább, mert abban a magas beosztásban, amiben én voltam, ennyi a maximum. Az Al-Szaddnál töltöttem be a szakmai igazgatói posztot. Megnyertük a katari bajnokságot, az Ázsiai Bajnokok Ligáját, az Emír-kupát és elődöntősök voltunk 2011-ben a Klubvilágbajnokságon, ahol a Barcelonától kaptunk ki. Ezeknek a sikereknek köszönhetően maradhattam. Szerencsére az emír fia volt a klubtulajdonos és az édesapját rábeszélte, hogy írja alá a papírokat. Hat év után azonban elváltak az útjaink.

– Hogy került Orlandóba? Kinézett egy várost az Egyesült Államokban és útra kelt?

– Volt egy házam Orlandóban, így ha tömören a lényeget akarom megragadni, akkor annyi történt, hogy szóltam a bérlőmnek, hogy jövök. Működik egy akadémiám a városban, amelyiket korábban, 1994-ben még New Jersey-ben alapítottam, de aztán átköltöztettem Orlandóba. Ennek a vezetése tölti ki a mindennapjaimat. Háromtól tizennyolc éves korig foglalkozunk gyerekekkel. Emellett az ottani ifjúsági szövetségnél vagyok úgynevezett staff coach, egy olyan edző, aki segít a tehetségek kiválasztásában. Soha nem volt menedzserem, ezt az állást is egy orlandói szakembernek köszönhetem, aki hallotta, hogy van itt egy ilyen és ilyen végzettséggel rendelkező edző és beajánlott a szövetségnél. Egyetemi diplomám van, pszichológiai végzettséggel rendelkezem, így előadásokat is tartok.

– Az akadémiáján vannak tehetségek? Olyanok, akik akár az amerikai csúcsligába (MLS) is eljuthatnak?

– Nagyon sok tehetséges fiatallal foglalkozunk, akik közül jópáran ígéretes karriert futhatnak be. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva még hallani fognak valamelyikükről. Most ráadásul van két huszonnégy éves focistám is, ők kicsit kilógnak a sorból a korukat illetően, de nekik az a céljuk, hogy felkerüljenek az Orlando City első keretébe és ha már felkértek, igyekszem segíteni nekik ebben.

– Elégedett az életével, a futballkarrierjével? Vagy álmodik még valamiről?

– Arról, hogy Alex Ferguson felhívjon, hogy hallottam rólad, és figyellek tizenöt-húsz éve és ez a pályafutás megért arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy új alapokra helyezzük a Manchester United működését. Várom ezt a telefont, de egyelőre nem jön, nem tudom, hogy miért nem... A viccet félretéve: nemes célért bármikor elgondolkodom azon, hogy országot váltsak. Itt vagyok, aki ismer, aki tudja, hogy mire vagyok képes, az megtalál, ha úgy gondolja, hogy van egy olyan feladat, amihez rám van szükség.

Szekszárdon lett edző, több NB I.-es csapatnál megfordult

Tornyi Barnabás áprilisban volt 64 éves. Edzői karrierjét Szekszárdon kezdte, egyéves bonyhádi kitérőtől eltekintve 1980-tól 1987-ig dolgozott a Szekszárdi Dózsa utánpótlásában. Az NB I.-ben dolgozott a Honvéd, a Vasas, a Tatabánya, a Győr, a Zalaegerszeg, a Dunaújváros, a Siófok és a Diósgyőr együttesénél is. Utóbbi volt az eddigi utolsó magyar csapata, a 2009–2010-es szezonban irányította a borsodiakat. Volt a magyar U21-es válogatott szövetségi edzője. Dolgozott edzőként az Egyesült Államokban, Kuvaitban és Katarban is. Legnagyobb sikereit a katari Al-Szadd együttesével érte el. Az ő szakmai igazgatói munkássága alatt lett bajnok, nyert Emír-kupát és Ázsiai Bajnokok Ligáját a csapat, amelyik 2011-ben klubvilágbajnoki elődöntőt játszott a Barcelonával. Nős, felesége személyi tréner, fia 17 éves. A napokban fogja megkapni az amerikai állampolgárságot.