kézilabda

2018.01.17. 10:00

Mindig talál újabb kihívást az év legjobb játékvezetője

Jól indult az év Bacs József számára. A szekszárdi kézilabda-játékvezető előbb a megyei szövetségtől vehette át a 25 éves működéséért járó emlékplakettet, pár nap múlva pedig a Magyar Kézilabda Szövetség szakbizottsága választotta meg 2017 legjobb játékvezetőjének.

Rónai Gábor, fotó: Mártonfai Dénes

– Követi a horvátországi Európa-bajnokságot?

– Igen, és nagyon szurkolok a magyar válogatottnak! – felelte Bacs József. – Sajnáltam a csapatot, a spanyolok ellen közel voltak a bravúrhoz a srácok.

– Szurkolóként nézi, vagy játékvezetőként?

– Két és fél évtizednyi működés után nem tudom csak szurkolóként nézni, kiemelten figyelem a játékvezetést is.

– Hol tartja az év játékvezetőjének járó díjat?

– Kiemelt helyre került, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy megkaptuk. Hat nemzetközi játékvezetői páros működik Magyarországon, az elmúlt években rendre ők kapták meg, így még inkább értékes számunkra.

– Hogy lett Bóna Szabolcs párja? Összefutottak egy kocsmában, és megbeszélték, hogy összeállnak?

– Dehogy! A szövetségben döntötték el, hogy folytassuk együtt. Akkor neki és nekem sem volt párom, ennek már három és fél éve.

– Jól kijönnek egymással?

– Ha azt mondom, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, akkor az kielégítő válasz? Nagyon jól megértjük egymást, mondhatni, hogy ennyire összhangban még senkivel sem voltam korábban. Maximálisan megbízunk egymásban. Az pedig, hogy valamit jól csinálhatunk, bizonyítja az a százhúsz NB I-es bajnoki, amelyen az elmúlt években működtünk.

– Ezzel a díjjal felért a játékvezetés csúcsára?

– Ez az elismerés a szakma csúcsa, de ha arra kíváncsi, egyáltalán nem vagyok elégedett, jóllakott. Vannak céljaim, amiket még szeretnék megvalósítani. Mondjuk jó lenne idén is ott lenni vagy a női, vagy a férfi Magyar Kupa négyes döntőjében.

– Jó éve volt a 2017-es?

– Ha az események rangját, súlyát nézzük, akkor a 2016-os jobb volt. Két éve a nőknél mind a kupadöntőben, mind a bajnoki döntőben ott lehettünk. Tavaly a férfi Magyar Kupa bronzmeccse jutott. Tegyük hozzá, hogy kollégám veszprémi, így eleve nem fújhatunk a veszprémiek meccsein. Az év játékvezetője díj igazából az elmúlt évek munkájának elismerése.

– Ez volt az álma, amikor elkezdett vezetni?

– Erről nem is álmodtam. Amikor elkezdtem, úgy vágtam neki, hogy szeretnék eljutni az első osztályig. Dravecz Tiborral, a megyei szövetség szekszárdi elnökével debütáltam, aztán a hőgyészi Bán Tamással folytattam. Kettejükkel közel száz meccset vezettem. Szabolccsal most százhúsz közelében járunk.

– Nehéz szakma a játékvezetés?

– Mondjuk úgy, hogy ez egy hobbi, egy életforma. Az ember felteszi rá az egész életét. Ha belekezd, akkor minden nap játékvezető. Képzi magát, igyekszik jobb és jobb lenni.

– Önök is futnak, tesztelnek, mint a focibírók?

– Négy fizikai és négy elméleti vizsgát kell tennünk évente, ha erre gondolt. Cooper-tesztet, ingatesztet kell teljesíteni. És az elméleti kérdésekben is helyt kell állni. Lekopogom, soha nem buktam meg, minden vizsgám elsőre sikerült. Hangsúlyozom: az, hogy ilyen fizikális állapotban vagyok, nagyban köszönhető a kiváló atlétának, a szekszárdi futóiskola edzőjének, Szőke Gergőnek. Az ő egyénre szabott edzéstervével készülök nap mint nap. Neki köszönhetően futottam le például a félmaratont Siófokon. Ezt sosem gondoltam volna.

– Nocsak, ilyeneket csinál? Ezek szerint még szeretne játékvezetősködni...

– Pillanatnyilag ötven év a korhatár, most negyvenhárom vagyok. Szerintem még van négy-öt évünk a szakmában. Addig mindenképpen szeretném csinálni, amíg megtalálom benne a kihívást.

– Nehéz összeegyeztetni a családi életet a sporttal, a játékvezetéssel?

– Nem könnyű, főleg úgy, hogy van olyan, amikor reggel szólnak, hogy be kellene ugrani valaki helyett és este el kellene menni Kisvárdára. Akkor nincs mese, menni kell. Nyomdamérnök vagyok a szekszárdi nyomdában, a főnökömnek hálás is vagyok azért, hogy tolerálja a hobbimat. Van olyan, hogy hajnali háromkor érünk haza az ország másik végéből, de reggel a munkakezdésre mindig ott vagyok. Másképp nem lehet csinálni.

– A közösségi oldalon láttam, hogy a fia már felnőtt, egyetemista. Sportol?

– Hogy sportol-e? Ő is kézilabda-játékvezető, s már ott van az országos keretben. Apaként el kell látnom néhány jó tanáccsal, és egyengetnem kell a pályáját.

Névjegy

Bacs József 43 éves, 25 éve kézilabda-játékvezető. Dravecz Tibor párjaként került az NB I-es keretbe, később vezetett Bán Tamással is. Bóna Szabolcs 2014-ben lett a párja. Első komoly feladatát 2013-ban kapta, a férfi Magyar Kupa Final Four bronzmeccsét dirigálhatta. Női bajnoki döntőt és női kupadöntőt először 2016-ban vezetett. Korábban a labdarúgó-játékvezetésbe is belekóstolt, innen pártolt át a kézilabdára. Ha nem vezet, akkor előszeretettel szurkol kézilabdameccseken. A Veszprém férfi és a Győr női csapatának meccsei mellett rendszeresen ott van a Szekszárdi Fekete Gólyák KC találkozóin is. A Tolna Megyei Kézilabda Szövetségtől (TMKSZ) idén vehette át a 25 éves működéséért járó emlékplakettet.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!