Az ezüst is szépen csillog a szekszárdiak nyakában

A Szekszárd Bad Bones története során másodszor jutott bajnoki döntőbe. 2015-ben a Divízió II.-ben a debreceni Gladiators fosztotta meg a Rosszcsontokat az aranyéremtől (14–21), most pedig a Szombathely Crushers bizonyult jobbnak náluk (7–17).

Azt előre tudni lehetett, hogy nem lesz könnyű dolguk a szekszárdiaknak a döntőben. Egyrészt azért, mert több mint három órát kellett utazniuk a helyszínre, másrészt azért, mert az a helyszín a másik finalista, a Szombathely Crushers otthona volt, harmadrészt azért, mert a vendéglátók veretlenül jutottak a vasárnapi döntőbe.

„Rettentő hosszú volt az utazás. A sofőrök kétszer eltévedtek út közben, úgyhogy a 15 órára kiírt mérkőzés előtt másfél órával értünk a helyszínre. Sok időnk nem volt a bemelegítésre, kapkodnunk kellett. Odafele a buszon azért sikerült átvennünk még egyszer a taktikát” – mondta lapunknak Szabó Ferenc, a Bad Bones elnöke.

Hiába tervezték meg előre a taktikát, két perc után dobhatták is ki a kukába. Az első támadósorozatban, egy ütközés után Ryan Newton megsérült, s nem tudta folytatni a játékot.

„Ezzel gyakorlatilag megpecsételődött a sorsunk” – jelentette ki Szabó Ferenc. Hiába volt fent a pályán a szezon legjobb támadójátékosának megválasztott Farkas Máté, egyedül kevés volt a Crushers ellen. – Ha Mátét betettük futónak, akkor nem volt elkapónk, ha elkapónak állítottuk be, nem volt futójátékunk. Sok hibával játszott a támadóegység, ami egy alapszakasz-mérkőzésen sem fér bele, nemhogy a döntőben” – tette hozzá az elnök.

A Szekszárd védelmére, ahogy az egész szezon során, úgy most sem lehetett panasz. A defense sokáig állta a sarat, de miután a támadókat gyorsan leparancsolták a szombathelyi védők, sok időt kellett a pályán tölteniük. A fáradtság a koncentrációra is kihatott, így végül tízpontos vereség és második hely lett a vége.

„Becsülettel küzdöttünk, de megérdemelten lett bajnok a Crushers még úgy is, hogy végig pariban voltunk az ellenféllel” – zárta Szabó Ferenc.