Futballal kezdődött, kézilabdával zárult a párját ritkító karrier

– Eljött az idő?

– Régóta benne volt a fejemben, hogy abba kéne hagyni, most érett meg ez a gondolat. Hatvanéves korig lehetne bíráskodni, most 57 vagyok, úgy döntöttem, elég volt – mondta lapunknak Dravecz Tibor, aki tavaly októberben, több mint ötezer mérkőzésen való közreműködés után, a Simontornya KK-Bakonyerdő Pápa Veszprém megyei férfibajnokin fújta utoljára a sípot. – A sportágtól viszont nem tudok és nem is szeretnék elszakadni, versenybíróként és 2013 óta a megyei szövetség elnökeként tevékenykedek.

– Emlékszik a legelső mérkőzésére?

– Nehéz elfelejteni, 1983. február 26-án Őcsényben, egy téli kupamérkőzésen debütáltam még Lubastyik Istvánnal. Tizenkét éven át vezettem labdarúgó-mérkőzéseket, utána tértem csak át a kézilabdára.

– Miért volt ez a „kisebb” kitérő?

– Egészen 1982-ig futballoztam, akkor jött egy komolyabb sérülés, ami miatt abba kellett hagynom az aktív játékot. Edző nem akartam lenni, s mivel édesapám is játékvezető volt, így kézenfekvőnek tűnt, hogy belőlem is az lesz, folytatva a családi hagyományt. Évekig hitegettek a nemzetközi karrierrel, de akkor a budapestiek voltak előnyben, és ezt elégeltem meg 1995-ben. Először viszont a cselgáncsot próbáltam ki, hét évesen a Szekszárdi Dózsa színeiben a második versenyemen akkorát dobott rajtam az ellenfél, hogy ott be is fejeztem.

– Akkor a kézilabda valójában már a harmadik sportág, amit kipróbált...

– És az országban a harmadik vagyok, aki két sportágban is vezetett NB I.-es mérkőzést. Sajnos Müncz György és Kaposi Sándor már nem lehet köztünk. Nem is valószínű, hogy lesz, aki követni fog minket, hiszen manapság már olyan követelményeket állítanak a játékvezetők elé, hogy ezt képtelenség megtenni.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzései?

– A legszomorúbb az 1993. március 9-i Bátaszék–Ferencváros jótékonysági mérkőzés volt, amit a pörbölyi buszbalesetben elhunytak családjainak rendeztek. De, hogy a szépről is megemlékezzek, az egyik az 1995-ös Pécs–BVSC labdarúgó-mérkőzés volt, amikor Puhl Sándor mellett futhattam ki a pályára, de a 2001-es Ferencváros–Vác is oda tartozik, az volt az első élvonalbeli kézilabda-találkozó, amit vezettem.

– Öt hónapja, hogy az utolsó mérkőzésén fújta a sípot. Nem hiányzik a bíráskodás?

– Mentem én már annyit, hogy azzal többször körbeutaztam a Földet. Nem akartam megvárni, hogy azt mondják, „vén bolond, nem is látja, mi történt” vagy „öreg, te már nem érsz annyit, hogy mérkőzést vezess”. Tudni kell abbahagyni.

Ezren kézilabdáznak a megyében

Dravecz Tibor 2013 januárja óta elnöke a megyei szövetségnek. Mint mondta, közel ezren kézilabdáznak Tolnában a gyermek szivacslabdától az NB II.-es felnőtt bajnokságig. A mérkőzések kulturált és békés mederben zajlanak, a problémát, ahogy a többi sportágban, itt is az alacsony játékvezetői létszám okozza. A keretet jelenleg tizenheten alkotják, közülük négyen a legutóbbi tanfolyamon kerültek be.

Borítókép: Dravecz Tibor fiával, Mátéval vezette játékvezetői karrierje utolsó mérkőzését