Az ASE mindenese távozott

Smicinek – ahogy mindenki ismerte – mindene volt a kosárlabda, élt-halt kedvenc csapatáért. Évtizedekig nem hagyott ki egyetlen hazai meccset sem, de az idegenbeli találkozókról is ritkán hiányzott. Nagy örömmel vállalta el, hogy tudósítja lapunkat, ma is itt csengenek a fülemben a szavai, ahogy mindig beköszönt a telefonba: „Helloooo, sziaaaa, Smici vagyok Zalaegerszegről, akkor mondom!” Így kezdte mindig, és mondta. A beíró kollégák, Erzsi és Kata is nagyon kedvelték, mindig volt hozzájuk egy-egy jó szava.

A meccsekről nem csak a száraz statisztikákat, a nyilatkozatokat adta le, érdekes történeteket is mesélt. Volt olyan, hogy Körmenden összebalhéztak a hazai és a vendég drukkerek, s neki is futni kellett – a buszig. Mert ő mindig a drukkerekkel utazott, mint mondta, ott hallja a jó történeteket. Pedig a csapattal is mehetett volna, mert nagyon kedvelték, szerették őt a játékosok.

Büszke volt rá, hogy az öccse, Béla többször is vezetőedzőként dirigálhatta a kedvenc csapatát, mostanság pedig annak örült, hogy fogadott unokája, Miklós Melinda egyre több lehetőséget kapott a KSC Szekszárdban.

Amikor a betegségéről kérdeztük, mindig úgy felelt: „Á, hagyjad, beszéljünk inkább a kosárlabdáról!” Mi pedig örömmel beszéltünk.

Néhány éve lapunk nagy interjút készített vele a pályájáról, erre nagyon büszke volt. Sokat járt Szekszárdra vizsgálatokra, és a Tolnai Népújságot mindig útba ejtette. Ha nem voltunk ott, hagyott egy üveg bort a portán, azzal az üzenettel, hogy majd hívjanak fel a srácok.

Mit nem adnánk érte, ha fel tudnánk hívni, s beleszólna a telefonba: „Helloooo, sziaaaa, Smici vagyok!”

Az alapításban is segédkezett

„A gimnáziumi évei alatt szerettették meg vele ezt a sportágat, majd később részt vett az ASE kosárlabda szakosztályának a megalakulásánál is a 80-as években. Ettől kezdve a csapat intézőjeként dolgozott, jegyzőkönyvet vezetett, a csapat körüli egyéb dolgokat rendezte, a mérkőzésekre való utazásokat szervezte” – írta búcsúzóul a klub honlapja.

Borítókép: illusztráció