Ezer kiló jég és fél tonna dinnye is elfogyott a Korinthosz alatt

A százhatvan kilométeres, Szekszárd–Baja–Szekszárd útvonal rajtjakor már 30 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, ami a legmelegebb órákban néhány fokot még feljebb is kúszott az idei Korinthosz ideje alatt. Ilyen időjárásra készültek az ultrafutó-verseny szervezői is, akik ezerháromszáz kilogramm jéggel, háromezer liter vízzel és ezer liter kólával segítették az indulókat, de közel négyszáz kilogramm ropogtatnivaló és ötszáz kilogramm dinnye is a rendelkezésükre állt a frissítőpontokon.

A férfiaknál 80 és 160 kilométeren is új pályacsúcs született: a rövidebb, Bajáról Szekszárdra vezető útvonalon a tavalyi Spartathlon-győztes Bódis Tamás (5:42:23 óra), a hosszabbon az Ultra Tisza-tó győztes Csécsei Zoltán (13:43:45 óra) javította meg az addigi legjobb időt.

„Azt gondolom, pár éven belül vagy ők döntik meg saját idejüket vagy hosszú időre befagynak ezek az eredmények – mondta lapunknak Márkus István. – Mindketten világklasszisok. Zoli két héttel a verseny előtt már lejött Szekszárdra, bejárta a pályát, tudta, mire számíthat. Tomit viszont meglepték néhol a terepviszonyok, ennek ellenére őrült tempót diktált ő is.”

A versenyszervező megemlítette, hölgyeknél a leghosszabb távon Tóth Éva elsősége sem meglepetés (17:44:06 óra), bár ő inkább terepen érzi kifejezetten jól magát.

„A rajt előtt volt időnk beszélgetni, mondta, neki nem fekszenek a hosszú, aszfaltos egyenesek, célba érkezés után viszont már úgy fogalmazott, hogy élvezte a futást és beleszeretett a versenybe. Mórocza Andreának, aki szintén esélyes volt a végső sikerre, gyomorbántalmak miatt féltávnál fel kellett adnia, így elmaradt kettejük csatározása” – fejezte ki sajnálatát Márkus István.

A legrövidebb, Keselyűsről induló 40 kilométeres távon sem született meglepetés, sorozatban harmadszor is Nagy Péter ért elsőként célba (2:59:57 óra).

„Három órán belül lefutni a közel maratoni távot elismerésre méltó. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a kilométerek száma határozza meg egy futó teljesítményét, de az időeredmény is. Ezen a távon indulók számára sokkal fontosabb a sebesség, mint a megtett kilométerek” – tette hozzá.

Korán jött a holtpont, de elégedett az eredménnyel

„Tavaly a nyolcvanason indultam a Korinthoszon, a százhatvan kilométeres távot most próbáltam ki először. Célom az volt, hogy szintidőn, vagyis huszonnégy órán belül érjek célba, ami sikerült, úgyhogy elégedett vagyok a teljesítményemmel – fogalmazott a távot 21:25:55 óra alatt teljesítő Ferenczi István, akit solymári otthonában, szobabiciklizés közben értünk utol telefonon. – Viszonylag korán, negyven kilométernél jött el a holtpont nálam, éppen akkor, amikor Öcsi odaért mellénk autóval. Letekerte az ablakot, s csak annyit mondott: Most úgy futsz, mint egy focista” – tette hozzá viccesen a 42 esztendős, korábbi kilencszeres válogatott labdarúgó.

Elmondta, sok versenyen vett már részt, de ilyen kiváló szervezéssel, személyzettel még nem találkozott.

Az NB II-es siófoki focicsapat erőnléti edzője októberben a kétszázhúsz kilométeres Ultrabalatonon vesz részt.

Csúcsdöntés ellenére jobb időt remélt

Csécsei Zoltán 13:43:45 óra alatt teljesítette a százhatvan kilométeres távot, átadva a múltnak Enrico Maggiola rekordját. A tárnoki futó közel negyven perccel döntötte meg az olasz tavalyi csúcsidejét, mégsem volt teljesen elégedett a teljesítményével.

„Jobbat akartam futni, de az utolsó négy óra nagy szenvedés volt. Főleg azért, mert a számomra szokatlan talajon elfutottam az elejét, túlterhelve ezzel az izmaimat – fogalmazott a csupasport.hu-nak Csécsei Zoltán. – Szerettem volna, ha tizenkettővel kezdődik az időm, de száz kilométernél láttam, hogy ez elszállt. A mezőnyt nem figyeltem annyira, nem a győzelemre mentem, hanem az időre. Ha tizenkettővel kezdődik és második vagyok, akkor is nagyon örültem volna” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy tavalyi Spartathlon-ezüstérmesként idén nem indul a görögországi versenyen, inkább a 24 órás Európa-bajnokság mellett tette le a voksot.

Újdonság volt számára a Korinthosz

Bleier-Cseke Lilla többször is kacérkodott a gondolattal, végül idén vágott neki a korinthoszi kalandnak, s ha már itt volt, 6:31:40 órás idejével a hölgyek között megnyerte a nyolcvan kilométeres távot.

„Körözős versenyen már futottam éjszaka, de A-ból B-be még nem, ezért is volt nagy élmény a Korinthosz – nyilatkozta a csupasport.hu-nak a fővárosi futó, akinek a meleggel nem kellett dacolnia, lévén, hogy 23 órakor rajtolt el a mezőny Bajáról.

Hozzátette, az újdonság miatt végig koncentrálnia kellett arra, hol vezet az útvonal, figyelni a felfestett jelzéseket, hogy ne tévedjen el, és arra is, hogy ne álmosodjon bele a versenyzésbe.

A táv abszolút kategóriájának harmadik helyezettje a tervek szerint a szeptember közepi száz kilométeres országos bajnokságon indul, de a helyzetet a vírus is befolyásolja, addig is úgy készül, hogy megrendezik az ob-t a budakalászi Omszki-tónál.

Jövőre bevállalná a leghosszabb távot

Bódis Tamás tavaly megnyerte a Spartathlont, idén pedig a Korinthosz nyolcvan kilométeres távján nem talált legyőzőre, mindezt új csúccsal, 5:42:23 órás időeredménnyel.

„Sikerült azt hozni, amit terveztem, ráadásul nem titkolt célom volt új pályacsúcsot futni. A pályán voltak olyan részek, amelyek meglepetést okoztak, de ennek ellenére elégedett vagyok – mondta a budapesti futó a csupasport.hu-nak. – Ötven kilométerig nem volt gond, tudtam tartani az eltervezett tempót. Az utolsó harminc kilométernek van némi terepes jellege, ezzel nem számoltam, de összességében élveztem a versenyt.”

Ahogy Ferenczi István is kiemelte, ő is csak jót tud mondani a versenyről, nagyon kitettek magukért a szervezők, s az egyik kedvenc futóversenye lett a Korinthosz. Zárszóként hozzátette, ha teheti, jövőre is itt lesz, s akár a hosszabb távot is bevállalná, amennyiben más nagyobb versennyel nem ütközik majd az időpont.

Borítóképünkön: Ferenczi István