Közel százan vágtak neki a 160 kilométernek

Nyolcvanhatan, köztük tizenhárom hölgy vállalkozott rá, hogy teljesíti a Korinthosz ultrafutó-verseny Szekszárd és Baja közötti (oda-vissza) százhatvan kilométeres távját. A Garay tér lábától induló megmérettetés sok kíváncsiskodót vonzott Szekszárd központjába: volt, aki a kutyájával, volt, aki a párjával vagy éppen gyermekeivel választotta péntek délelőtti programjául, hogy biztassa az indulókat.

A taps már a rajt előtt kijárt a futóknak, a hőmérő higanyszála ugyanis a harminc Celsius-fokot is elérte, a tűző napon (s valljuk be, a táv nagy részében árnyékról még véletlenül sem lehet beszélni) több mint fél napot eltölteni igen bátor vállalkozás. Volt, akiről már indulás előtt patakokban folyt a víz, így jól jött egy kis megmártózás a szökőkútnál.

Jól jött bizony az első frissítőpont Sióagárdnál is (9,8 kilométer megtétele után ez volt az első), ahol üdítőkkel, vízzel, gyümölcsökkel és egy nagy ládában jéggel várták a futókat. Elsőként az Ultra-Tisza-tó-győzelemmel hangoló, világcsúcstartó, tavalyi Spartathlon-ezüstérmes Csécsei Zoltán töltődhetett fel ezekkel az extrákkal, magabiztos előnnyel az üldözők előtt. A mezőny nagy része ekkor még egyben volt, mindez azonban a további százötven kilométeres Szekszárdot Bajával összekötő, aszfalton, töltésen is tekergő szakaszon bizonyára változni fog.

Nem volt ott a mezőnyben a kétszeres győztes Enrico Maggiola (2019-ben 14:23:49 óra alatt teljesítette a távot), a tavaly balesetet szenvedő olasznak tapssal kívántak jobbulást a rajt előtt.