Hahn János az álmaiért feszegeti a határait

– Miként élte meg az Európa-bajnoki szereplést: hogy bár teljes jogú tagja volt a válogatottnak, egyszer sem lépett pályára a tornán, sőt, a meccskeretbe sem került be?

– A Portugália elleni találkozó előtt volt olyan érzésem, esetleg nem leszek kerettag, de akkora volt az Európa-bajnokság körül az őrület, hogy amikor kiderült, nem tévedtem, már egyáltalán nem foglalkoztam a kérdéssel. Aztán a másik két meccsen is ez volt a helyzet, amit elfogadtam, hiszen megértettem, azok élveznek előnyt, akik kiharcolták a részvételt. Arról nem is beszélve, hogy a posztomon olyan játékosok vannak, akik minden héten a Bundesligában futballoznak. Az eredmények azonban mindenért kárpótoltak. Komolyan mondom, szinte megőrültem, amikor a franciák és a németek ellen vezettünk, vagy amikor továbbjutásra álltunk Münchenben, és a többiekkel együtt szomorkodtam, amikor mégsem jött össze.

– Lehet rangsorolni a mérkőzéseket? Melyik adta a legnagyobb élményt?

– A Franciaország elleni találkozó, amikor Fiola Attila góljával megszereztük a vezetést. Szavakkal nem lehet leírni, mit éreztem, húsz-harminc másodpercig azt sem tudtam, mi történik körülöttem. Azt mondtam, ilyen nincs, milyen fantasztikus szurkolóink vannak, olyan érzésem volt, bármire képesek lehetünk.

– Gondolta volna, hogy a „halálcsoportunkból” egyetlen csapat sem jut be a nyolc közé?

– Dehogy gondoltam! Főleg Franciaország kiesése volt meglepő, Belgium és Anglia ellen Portugália és Németország egyáltalán nem mehetett biztosra.

– Ilyenkor mindig téma, melyik játékosunk folytathatja a torna után magasabban jegyzett bajnokságban a pályafutását, és lám, ön, Eb-meccs nélkül, de NB I-es gólirályként szinte biztosan légiós lesz. Bepakolt már a bőröndbe?

– Még nem… Beszéltünk a klub vezetőivel arról, hogy ha lesz lehetőség, szeretném kipróbálni magam egy magasabban jegyzett bajnokságban. Érdeklődők vannak, azonban akkor fordul majd élesre a történet, ha valamelyik csapat konkrét ajánlatot is tesz.

– Kinek a véleményét kéri ki, mielőtt meghozza a döntést?

– Sok emberrel beszélek majd, de egyértelmű, hogy a szakmai megfontolások lesznek a legfontosabbak. Mindenki tisztában van vele, a szövetségi kapitányunk, Marco Rossi milyen szempontok alapján válogat, ezért bárhová is kerülök, fontos lesz, hogy a lehető legtöbb időt töltsem a pályán, s így legyen esélyem bekerülni a válogatottba.

– Volt ideje átgondolni, mi minden történt önnel júniusban?

– Amikor néhány nappal ezelőtt ültem a televízió előtt, és néztem a Belgium–Portugália mérkőzést, bevillant, alakulhatott volna úgy is, hogy a belgák mellett mi vagyunk a sevillai nyolcaddöntő résztvevői! Elmondani sem lehet, mennyire élvezek minden pillanatot, amit itthon tölthetek a kislányommal, azonban nem bántam volna, ha csak néhány nappal később találkozom a családommal. Bekerültem az Eb-keretbe, negyedikén megszületett a kislányom, Sára, és még aznap Ciprus ellen bemutatkozhattam a válogatottban – az események egymást múlták felül. Tudom, nem mindig lesz így, lehet visszaesés, mindenesetre megerősít a tudat, hogy van honnan meríteni.

– Melyik válogatott nyeri meg az Európa-bajnokságot?

– Az olaszok nagyon együtt vannak, de talán Spanyolország lehet a befutó. Az elődöntős csapatok között a dánoknak szurkolok.

– Kint volt a Paks szombati edzőmeccsén, hétfőn pedig már az öltözőben találkozott a többiekkel.

– Vártam a találkozást, és persze az edzéseket is. A társaimnak, sőt a paksi klubnak nagy szerepe van abban, hogy gólkirály, válogatott lettem, és átélhettem az Európa-bajnokság fantasztikus hangulatát. Hétfőtől már újra azért edzek, hogy sok ilyen pillanata legyen még a karrieremnek. Rajtam nem múlhat, már tudom, hogy az álmaimért ezentúl is feszegetnem kell a határaimat.

Borítóképünkön: Hahn János Münchenben, a magyar válogatott edzésén. Az Európa-bajnokságon nem lépett pályára, de az eredmények kárpótolták