Fiatal, mégis komoly célja van a Tolna tehetségének

– Múlt héten rendezett minszki Eb-selejtezőn a két hozható mérkőzést megnyerték, de Oroszország nagy falatnak bizonyult. Belülről hogy látta a sorozatot?

– Csapatszinten kihoztuk magunkból a maximumot, de az oroszok ellen látszott, hogy ők felfelé lógtak ki a négyesből – mondta a 2F-Bau Tolna-Mözs 17 éves tehetsége, Vámosi Georgina, aki a fehérorosz mérkőzésen (5–4) kisebb sérülést szedett össze, így az oroszok ellen (0–2) nem játszhatott, a hollandok 3–1-es legyőzéséből viszont ismét kivette a részét. – Izgultam a debütálás előtt, de tudtam, hogy több van annál bennem, mint amit a házigazda ellen nyújtottam, s ez ki is jött az utolsó mérkőzésen.

– A hangjából azt veszem észre, hogy ez Önnél csak a kezdet volt.

– Szeretnék a jövőben is a futsal mellett maradni. A mostani éven kívül még egy van vissza a Tolnai Szent István Katolikus Gimnáziumban, utána meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Nem lehet megkerülni a kérdést, lány létére miért ezt a sportágat választotta?

– Kiskoromban lovagoltam, aztán az egyik barátnőm apukája által kerültem ki a focipályára. Akkor szerettem bele, s ott is ragadtam. Eleinte a fiúk között játszottam, aztán átkerültem Tolnára. Ennek is már nyolc éve...

– Ha már a klubcsapata szóba került, Önnel kötötték az első profi szerződést.

– Megtisztelő ez számomra, s igyekszem viszonozni ezt a hálát. Azt gondolom, hogy az előző idényben szerzett ezüst­éremmel magasra tettük a lécet, de Reveland Zoltán vezetőedzőnk azt sulykolja belénk, hogy ennél alább ne adjuk, s meglehet az a várva várt bajnoki cím. Mi ezen leszünk, s az eddigi három forduló után jó irányba haladunk efelé. Ugyan két győzelem után legutóbb kikaptunk a Budaörstől, de hosszú még a szezon. Jövő héten szombaton éppen Debrecenbe utazunk, szeretnénk visszavágni a DEAC-nak az elveszített bajnoki döntőért.

– A Paksi SE színeiben nagypályán is játszik, nem is akárhogy, az U19-es korosztályban vezeti a góllövőlistát. A jövőjét figyelembe véve az nem vonzza?

– Elsődleges célom, hogy kipróbáljam magam külföldön, elsősorban Olaszországban. A válogatottban többen is ott játszanak, így lehetőségem volt tőlük érdeklődni, hogyan viszonyulnak kint a sportághoz. Ha ez nem sikerül, elgondolkodok a nagypályán is. A lényeg, hogy azzal foglalkozzak, amit szereztek, és ez a labdarúgás.