Ezüstérmes a Magyar Kupában a Paksi FC

A Ferencvárosnál bíztak benne, hogy – ahogy egy új mondás tartja –, sima lesz ez a mérkőzés, mint az M6-os. Nos, szerda délutánra nem volt igaz, az autópálya Budapest felé vezető oldalán ugyanis jelentős volt a forgalom, ahogy az útmenti benzinkutakon is. Mert bizony rengeteg Tolna megyei kerekedett fel, hogy a helyszínen írjon együtt történelmet a Paksi FC-vel. Nemcsak az atomvárosból, de Németkérről, Bonyhádról, Szekszárdról és Tolnáról is érkeztek szurkolók a Puskás Arénába.

A paksi klub 1952 óta íródó történetében először jutott be a Magyar Kupa döntőjében, előtte 1976-ban Szabad Föld Kupát nyert az együttes, 2010-ben és 2011-ben Ligakupa-döntőt játszott, utóbbinál ismét aranyérem került a zöld-fehérek nyakába. Abból a csapatból Böde Dániel, Gévay Zsolt, Haraszti Zsolt és Szabó János maradt hírmondónak, utóbbi kettőnek bizalmat szavazott a kezdőbe Bognár György vezetőedző.

Miután felszállt a kezdés előtt a ferencvárosi szektorokból jövő füstfelhő, kirajzolódott, hogy – ahogy arra számítani lehetett – a lelátó mellett a pályán is a fővárosiak dominálnak majd. A lestaktikát alkalmazva több Fradi-támadás is elakadt, negyedóra játék után azonban Kristoffer Zachariassen helyzeténél verve volt már a paksi védelem. Szabó János mellett a bal oldalon sebezhető volt az atomvárosiak védelme, amit nem egyszer használt ki Sztanyiszlav Csercseszov együttese, mely lendületben maradt, a félidő hajrájában Auzqui egy ízben a keresztlécet is eltalálta.

A Paks számára volt hízelgő a 0–1-es félidei állás, Szélpál Norbertet védekezése, Nagy Gergelyt a védései miatt illeti dicséret. Bár a többiek akaratával sem volt gond, látni lehetett, hogy a fővárosi zöld-fehérek több ehhez hasonló csatát megéltek már. Deffenzív játékán változtatott Bognár György, a szünetben a védekező feladatokat ellátó Balogh Balázs helyett Sajbán Mátét küldte be, aki első megmozdulásával máris helyzetet teremthetett volna. Az utolsó szűk félórára érkezett Böde Dániel is, akit mindkét szurkolótábortól vastaps köszöntött. 

A legnagyobb paksi helyzetet ők ketten hozták össze, a klubikon ugratta ki lehellet finom passzal a tizenhatos vonalánál Sajbánt, de Dibusz Dénesben elakadt a labda. Amikor már úgy tűnt a játék képe alapján, hogy összejöhet az egyenlítés a Paksnak, érkezetet az atomvárosiak mumusa, Franck Boli, aki négy perc alatt duplázott (ezzel nyolc PFC elleni meccsén már hat gólnál jár), ezzel eldöntötte a meccset. A Paks első kupadöntőjét elveszítette, de így is emlékezetes lesz ez a menetelés a sok Tolna megyei szimpatizáns számára. Csak egy paksi gól hiányzott - a nézők megérdemelték volna.

MOL Magyar Kupa, döntő

Ferencvárosi TC–Paksi FC 3–0 (1–0)
Puskás Aréna, 38.979 néző. Vezette: Bognár T. (Buzás B., Kóbor)
FERENCVÁROS: Dibusz – Botka (Vécsei, 82.), Blazic, S. Mmaee – Esiti, Laidouni – Auzqui (Wingo, 76.), Zachariassen, Pászka (Civic, 76.) – F. Boli, Marquinhos (Loncar, 59.). Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
PAKS: Nagy G. – Kovács N. (Nagy R., 80.), Lenzsér, Szélpál, Szabó J. (Osváth, 84.), Medgyes – Windecker, Szabó B. (Tamás O., 66.), Balogh B. (Sajbán Máté, a szünetben) – Haraszti (Böde, 66.), Ádám M. Vezetőedző: Bognár György
GÓLSZERZŐK: F. Boly (83., 86.), Zachariassen (16.)
SÁRGA LAP: Windecker (60.), Lenzsér (65.), Ádám M. (91.)

Komoly pénzdíj az ezüstérem mellé

A kiírás szerint a kupagyőztes indulhat az Európa-konferencialiga első selejtezőkörében, de miután azt a már biztos BL-selejtezős Ferencváros nyerte, az Ekl-indulás joga az OTP Bank Liga 4. helyezettjére, tehát a Mol Fehérvárra szállt át. A pénzdíjra sem lehet panasz, a csapatok fordulónként növekvő prémiumért játszottak, a Ferencváros győzelmével 100 millió, a Paks a döntős szereplésével 50 millió forint díjazásban részesül.

Majdnem megdőlt a nézőcsúcs

A hivatalos adat szerint 38.979 néző nézte a helyszínen a döntőt, ami közel volt az 1955-ös rekordhoz. Hatvanhét éve negyvenezren mentek ki a Nép­stadionba, ahol ez volt az első kupadöntő. A Vasas – többek között a közelmúltban elhunyt Raduly József góljával – 3:2-re verte meg a Honvédot, a piros-fehérektől Kocsis Sándor és Budai II László talált be, de az Aranycsapatból Puskás Ferenc és Czibor Zoltán is játszott azon a meccsen.