Sári József befejezte azt, amit egykor elkezdett

Még egyszer – talán utoljára – összejöttek a bátaapáti labdarúgók. Igaz, már nem a focipályán, ahol egykoron győzelmeikkel annyi dicsőséget szereztek a településnek. Pálya ugyan van még a községben, de az aranylábú fiúkat kinevelő, gondozó, számukra második otthont nyújtó sportegyesület már nincs. Igen, a Bátaapáti SE közel három évtized működés után tavaly tavasszal megszűnt. A helyi művelődési házban a közelmúltban megtartott összejövetel, ahol az egykori labdarúgók, valamint edzőik, szakosztályi vezetőik, segítőik találkoztak egymással, egyfajta záróakkordja volt a működésnek.

 S' bár a rendezvény a maga zenés mivoltával nem nélkülözte a vidámságot, időnként mégis érezhető volt az a szomorkás hangulat, mely mindig tapasztalható, ha valami véget ér. Sári József, a BSE elnöke mint szervező, jó házigazda módjára az összes vendéget barátsággal, előzékenyen, derűsen fogadta és köszöntötte. Ám amikor egy beszélgetésre kértük, nem titkolta, hogy jómaga is egymással ellentétes érzelmekkel küzd.

– Ez az én utolsó szervezésem a foci terén – tekintett körbe a régi barátokból álló vendégseregen. – Huszonnyolc esztendeje alakult meg egyesületünk, én, kisebb-nagyobb megszakításokkal, az utóbbi tizennyolc évben láttam el az elnöki tisztet. Ezzel együtt ott voltam az alapítók között és mindvégig szívvel-lélekkel munkálkodtam azon, hogy jó focicsapatunk legyen itt, Bátaapátiban. Most pedig nekem jutott az a feladat, hogy befejezzem azt, amit annak idején elkezdtem.

Fájó mozzanat ez Sári József számára, illetve az összes meghívott számára. Azért mégis van valami, ami jól eső érzéssel tölthette el valamennyi jelenlévőt. Ez pedig nem más, mint az apáti labdarúgók megannyi sikere. A diadal sorozat felidézése jogos büszkeséggel zajlott.

– A körzeti bajnokságot 1997-ben nyertük meg – idézte fel az impozáns múltat az elnök. – Igazi, nagy futball időszaknak lehettünk részesei, ekkoriban tizenhat csapat küzdött meg egymással csoportunkban. Később, már a megyebajnokság II-ben az 1999/2000-es idényben bronzérmet szereztünk. Ifjúsági csapatunk 2004-ben aranyérmes lett. Szintén aranyéremmel zárta 2011-ben felnőtt csapatunk a megye II-t. Ugyanitt 2018-ban ötödik helyezést értünk el. Ez már a leszálló ágban volt, vissza is kerültünk a körzeti bajnokságba.

Az első kiemelkedő eredmény évében, 1997-ben ünnepélyes keretek között zajlott le a Bátaapáti SE új öltözőépületének felavatása. Ez a július 19-i nap is joggal kerülhet be Bátaapáti aranykönyvébe. Az már azonban nem, hogy ez a létesítmény manapság üresen áll, pontosabban nem fogad sportolókat egy-egy mérkőzés erejéig. Egészen egyszerű, hétköznapi okból: a községben elapadt, majd teljesen megszűnt a labdarúgó utánpótlás. Magyarán, immár nincs egy csapatra való, a labdát heti rendszerességgel, elhivatottan kergető fiatal. Nincs tehát egy olyan tizenegy, mely utódként tovább gyarapítaná az elődök terjedelmes fotó- és trófea gyűjteményét.

Azért öröm az ürömben, hogy ezek a tárgyi emlékek az elkövetkező generációk számára is láthatóak és ilyen módon lelkesítőek lesznek. A találkozón a községet képviselő Ferenczi Sándor alpolgármester taps és éljenzés mellett jelentette be: az önkormányzat megtartja és gondozza a felvételeket, az érmeket, kupákat és serlegeket.

– Ez a gyűjtemény hozzátartozik Bátaapáti történelméhez – tartott rögtönzött beszédet a fellelkesült jelenlévőknek. – Készíttetünk ezeknek a relikviáknak egy vitrint és azt egy könnyen hozzáférhető helyre tesszük. Így ötven, avagy száz év múlva is bárki nyugtázhatja, hogy egykor milyen kiváló sportegyesülete, labdarúgó csapata volt Bátaapátinak.

Sári József Veszprém megyében, Kővágóőrsön született 1950-ben. Építőipari technikusi, valamint építőanyag-kereskedő végzettséget szerzett. Hobbija a labdarúgás. Több mint negyven éve kezdett el Bátaszéken dolgozni, ahol a Volán kirendeltségvezetője volt. 1983-tól másodállásban kereskedelemmel foglalkozott. 1990-ben munkatársával együtt létrehozta a Völgység Volán Trans Kft. nevű fuvarozási vállalkozást. Hat év után úgy döntött, hogy a maga ura lesz, ezért Bátaszéken megalapította a Sári-Épker Kft-t.

Feleségével, a sportegyesület munkájában ugyancsak részt vállaló Julikával, több mint ötven éve házasok, Bátaapátiban laknak, immár nyugdíjasokként. Diplomás lányuk a férje vállalkozásánál dolgozik Szekszárdon. Fiuk katonatiszt, ezredesi rangban. Összesen öt unokájuk van, négy lány és egy fiú. A négy lány közül három már diplomát szerzett, a negyedik egyetemista.