Tíz hónapon át tartó kálvária után rúghatott a labdába Királyházi Bence

– Jól láttam, hogy egy kicsit elérzékenyült?
– Igen. Nagyon vártam már ezt a pillanatot – felelte Királyházi Bence, aki egy félidőt volt a pályán a baranyaiak elleni 5–3-as vereséggel végződött összecsapáson. – Hihetetlen jó érzés volt újra futballozni. Nagyon hiányzott!

– Tíz hónap elég hosszú idő, mi történt önnel?
– A monori bajnokinkon egy kitámasztásnál szúrást éreztem a térdem alatt. Nagyon kellemetlen érzés volt. Olykor annyira fájt, hogy azt nem tudom elmondani. Aztán kezdődött a kálváriám, jöttek sorban a vizsgálatok.

– És mit állapítottak meg?
– Hogy porckopásom van, semmi egyebet. Mindent megpróbáltam, hogy minél előbb helyre jöjjek, jártam Heizler Jánosnál, aztán Streicher Mátyás doktor úr vett kezelésbe. Teltek a hónapok, de semmi javulás. Aztán októberben jött a műtét, teljesen be volt tokosodva a térdkalácsom. Azt reméltem, hogy ettől kezdve minden rendben lesz, de nem így történt. A szervezetem rendkívül rosszul reagált a műtétre, amikor sétáltam, minden rendben volt, de lépcsőzésnél már beleszúrt. Azzal nyugtattak, hogy ez a velejárója, de én kétségbe voltam esve. Édesanyám nagyon sokat segített abban, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. De rendkívül hálás vagyok Streicher doktor úrnak, ahogy a gyógytornászomnak, Streicher Dórinak is. Megmondom önnek, az is benne volt, hogy abbahagyom a focit...

– Most már minden rendben van?
– Még olykor szúr a térdem, de a fociban nem akadályoz. Úgy vagyok vele, hogy tíz hónapnyi szenvedés után ez már semmiség. Ebben a hónapban még kapok injekciós hialuronsav-kezelést, remélem a tavaszi szezonrajtra rendben leszek.

– Miért éppen a Bonyhád VLC?
– Mert egy szimpatikus csapat, szimpatikus vezetőkkel, akik végig éreztették velem, hogy engem akarnak. És a gyógyulásom alatt rendkívül türelmesek, toleránsak voltak, érdeklődtek, biztattak, hogy várnak vissza. Ez nagyon sokat jelentett, szeretném jó játékkal meghálálni nekik a tavaszi szezonban.

– Mire lehet képes ez a bonyhádi csapat?
– Egyértelműen a bajnoki cím a cél. Erős a keretünk, nagyon jó a közösség, igazi összetartó társaság jött össze a klubnál. Egy remek edzőnk van, akinek a személye garancia a kiváló szakmai munkára. Nem lesz könnyű dolgunk, mert nagyon erős a Dunaföldvár, ahogy több más riválisunk is, de azt gondolom, hogy megvan bennünk a kellő energia, a kellő lendület ahhoz, hogy odaérjünk az első helyre, hogy mi örülhessünk a végén.

– Amikor Gerjenben játszott, hallani lehetett magasabb osztályú klub érdeklődéséről, talán a dorogiakat említette, ha jól emlékszem. Most mi újság?
– Jól emlékszik, az NB II-es dorogiak kerestek, próbajátékra hívtak, de aztán jött a sérülés, ami mindent keresztülhúzott. Jó lett volna kipróbálni magam a második ligában, de mostanra letettem róla. Igazából már csak az a kívánságom, hogy egészséges maradjak, és itt, Bonyhádon elérjem a célomat. Masszőrként is dolgozom a klubnál, van egy civil állásom is, mellette pedig azt csinálhatom, amit szeretek, futballozhatok. Nekem most ennyi elég is a boldogsághoz. 

Még több cikk a megyei I. osztályról itt – KATTINTSON IDE!