Scheidler Géza: – Valós reményünk lehetett abban, hogy feljutunk az elitbe

– Az Európa-bajnokság előtt a mezőny első negyedébe, vagyis a legjobb négy közé kerülés volt a szövetség célja. Ez vastagon teljesítette a válogatott, de titkon remélte a feljutást?
– Onnan kezdeném, hogy három év indult el a Budapest 2023 Zsivótzky Gyula Program, ami kimondottan a hazai rendezésű világbajnokságra való felkészülést szolgálja – fogalmazott lapunknak Scheidler Géza, a Magyar Atlétikai Szövetség sportszakmai igazgatója. – A koncepció az volt, hogy minél szélesebb körben vonjunk be atlétákat, minél több versenyzőt tudjunk felhozni a nemzetközi szintre. Az idei Európa-bajnokságon így jutottunk el oda, hogy valós elvárás volt az élmezőnyben végezni és valós reményünk lehetett abban, hogy feljutunk az elitbe. Az álmunk pedig az volt, hogy – ha minden összejön és a csillagok is úgy állnak –, meg is nyerhetjük a 2. divíziót.

– Mi kellett a legjobb forgatókönyv megvalósulásához?
– Egyrészt, hogy ilyen jellegű csapatverseny 2014 óta működik nálunk, így az atléták pontosan tudják, hogy miről szólt ez az kontinenstorna. Tehát, hogy nem az egyéni legjobb eredmény, hanem a legjobb helyezés megszerzése a cél. Ha ez megvan, utána lehet rámenni a csúcsdöntésre – ezt rendkívül jól oldották meg. Másrészt a lelátón ülő vezetőedzők kritikus pillanatokban is be tudtak avatkozni annak érdekében, hogy nagyon fontos pontokat tudjon szerezni a csapat, harmadrészt pedig mindenki pozitív hatással volt a másikra, komoly csapatszellem uralkodott végig a válogatottnál, ami koncentrációval és fegyelemmel párosult. Nem mellesleg úgy érzem, hogy a válogatás is jól sikerült.

– Ennek hozadéka, hogy öt első, hat második és szintén hat harmadik hellyel zárt a válogatott, melyben többen egyéni csúcsot értek el.
– Azt gondolom, elégedettek lehetünk ezekkel a számokkal. Nagyon értékes dobogós helyezéseket értünk el, hiszen a 2. divízióban is voltak olyan atléták, akik nemzetközi szinten a hazájukat magasabb kategóriájú versenyeken képviselik.

– Az ukránokkal vívtunk nagy versenyt az aranyéremért, az utolsó nap utolsó számai előtt dőlt el az első hely sorsa. Hogy élte ezt meg, mint a magyar szövetség sportszakmai igazgatója?
– Számítottunk rá, hogy ott lesznek ők is az élmezőnyben, az idő előrehaladtával pedig sejtettük, hogy éles lesz a verseny az ukránokkal. Úgy terveztük, hogy a harmadik nap az övék lesz, hiszen erős csapattal zárták az Eb-t. Sajnálatos módon Urbán Zita nullázott 3000 akadályfutásban, míg az ukránok kiváló távolugrója, Marina Bekh-Romancsuk tette meg ugyanezt. A pontszámokat nézve viszont, ha ott pontot is szereznek, akkor is megőriztük volna az első helyet.

– Sokan panaszkodtak a stadionra, de valóban ennyire nehéz volt bent a levegő?
– Nem hiába nevezik a stadiont a „boszorkányok üstjének”. Szép létesítmény, amire jellemző volt, hogy ha nem mozgott a levegő, a napsütésben fülledt volt az idő. Ez leginkább az 1500 méter és afeletti futószámokban volt hátrány, Urbán Zita is ezért adta fel a versenyt. A Nemzeti Atlétikai Központ szerkezete és pályája hasonló a chorzówihoz, de a budapesti nem zárt, a szelet lefogja, viszont a friss levegőt beengedi, így ilyen gond aligha lesz nálunk.

– Lehet arról már tudni valamit, hogy ez az Európa-bajnoki keret mennyire felel majd meg a nyári világbajnokságon indulóval?
– Nagy az átfedés a két keret között. Lengyelországban negyvenkét versenyző volt kint, a vb-re huszonöt főt tűztünk ki az indulásnál. Ez megvalósítható, bízunk benne, hogy a váltókkal ez tovább bővül majd.