Hetvenöt szál gyertya égett Teszler Vendel születésnapi tortáján

Hetvenöt szál gyertya égett Teszler Vendel születésnapi tortáján. 

Szép kor, mondhatni, különösen akkor, ha az ember még aktív. Teszler Vendel pedig az.

Az UFC szakmai vezetőjeként irányítja, segíti az utánpótláscsapatok munkáját, s ha szükséges, edzéseket tart. Szervezi a szekszárdi körzet Bozsik-tornáit, irányítja a körzeti válogatott kiválasztását, edzéseit. 

Ha ez nem lenne elég, otthon a ház körül a kertben is akad feladat, és hetente két alkalommal saját edzettségének karbantartására is fordít időt.
„Semmiképp sem szabad leállni!” – mondja indításnak.

Így kezdődött
Teszler Vendel hatvan évvel ezelőtt lett a Szekszárdi Dózsa ifjúsági csapatának igazolt játékosa. Majd 18 éves korában bevonult katonának és a szekszárdi katonacsapat, az Alpári SE futballistája lett.
„Nagyon szerettem a játékot és érdekelt minden, ami a labdarúgással kapcsolatos, ezért beiratkoztam a segédedzői tanfolyamra – folytatta. – A sors iróniája, hogy a tanfolyam kezdete előtt pár nappal térdsérülést szenvedtem, így gipszelt lábbal jártam be az előadásokra. Mivel nem akart gyógyulni a sérülésem, a tanfolyam befejeztével, 22 évesen edzője lehettem a volt csapatomnak. De igazából én még játszani szerettem volna, újból elkezdtem a Szekszárdi Vasas NB III-as csapatában a játékot. Sajnos a sorozatos sérülések és két műtét után be kellett látnom, hogy számomra az aktív labdarúgás 25 évesen   befejeződött” – tette hozzá.

Egy hajszálon múlt
Első komolyabb sikereit a Szekszárdi Dózsa ifjúsági csapatával érte el. Az országos ifikupában döntőbe jutásért játszhattak a nyíregyháziakkal, a döntetlenre végződött mérkőzés után büntetőkkel maradtak alul. Hiába vezettek már 3–1-re, mégis a szabolcsiak jutottak a fináléba. A mai napig fájó pont ez Teszler Vendel számára, hiszen a telt házas magyar–argentin barátságos futballmeccs előtt a Nép­stadionban játszhatták volna a finálét a Fradi ifistáival...
„Valamilyen szinten azért vigaszt jelentett számomra, hogy abból a csapatból később ketten egészen az első osztályig jutottak, hárman pedig másodosztályú játékosok lettek” – büszkélkedett egy kicsit a szakember.

A sportiskolás évek
Jelentős előrelépést hozott, amikor Fertőszegi Bélának, a sportiskola igazgatójának és Takács Józsefnének, a Szekszárdi Dózsa ügyvezetőjének köszönhetően 1975-ben elindult a korosztályos sportiskolai labdarúgóképzés Szekszárdon.
A sportiskolában szakágvezetőként évekig irányította és készítette fel az utánpótláskorú focistákat, hasznos szakmai tapasztalatokat szerezve.

Segítőből vezetőedző
A felnőtt profi futballba 1978-ban kóstolt bele először: a Szekszárdi Dózsánál Magasházi József segítője, pályaedzője lett. Fiatalemberként óriási esélyt kapott a sorstól, hiszen egy kiváló szakembertől tanulhatott, ráadásul sokszor egyedül vezethette a csapat felkészítését, hiszen a mentora akkoriban járt a Testnevelési Főiskolára. Aztán 1981-ben eljött számára a nagy pillanat: Magasházi Kaposvárra szerződött edzőnek, így ő kapta meg a szekszárdi felnőttcsapatot.
Mondhatni hogy bedobták a mély vízbe, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a bajnokság átszervezés alatt állt. A három NB II-es csoportból a következő évre egyet csináltak, így csak az első öt helyezett maradt bent, a többiek kiestek az NB III-ba. 
„Az esélytelenek nyugalmával készültünk” – mondta.
Aztán megcsinálták a csodát! Nem hogy nem esett ki a Dózsa a második ligából, hanem egyenesen a dobogóig menetelt, és a szezon végén bronzérmet akasztottak a játékosok nyakába. 
Később Nagykanizsán tett egy kitérőt, majd újfent visszatért Szekszárdra. Hét évig ült a kispadon, kisebb-nagyobb sikerekkel, irányítása alatt rendre stabil NB II-es középcsapat volt a Dózsa.

Az MLSZ-es kihívás
Egy rövidke paksi szerepvállalás – fél évig volt az Atomerőmű SE vezetőedzője – után jött egy új kihívás. Elvállalta a Magyar Labdarúgó Szövetség Tolna megyei szakmai igazgatói posztját. Feladata lett a Bozsik Program beindítása és az UEFA edzőképzés bevezetése. Mint mondja, szinte minden megyénkben dolgozó edzőnek lehetett oktatója, sokan végezték el tanfolyamokat. Voltak, akik a tanfolyam elvégzése után nem vállaltak edzői munkát, vagy mostanra már befejezték az edzői tevékenységet, de sokan vannak, akik még ma is aktívan dolgoznak, továbbképezték magukat. Olyan trénerek is, mint Máté Csaba, a magyar bajnok Ferencváros jelenlegi vezetőedzője. Aki – mint fogalmaz – volt játékosa, tanfolyami hallgatója, edzőkollégája, valamint főnöke is, annak idején, amikor Belgiumból hazatérve elvállalta a Szekszárdi UFC elnöki tisztét.

Nagy nevek között
Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy évekig tagja lehetett a Magyar Labdarúgó Szövetség Garami József és Temesvári Miklós által vezetett edzőbizottságoknak, mégpedig olyan neves szakemberek mellett, mint Mezey György, Gellei Imre, Bicskei Bertalan, Egervári Sándor, Sisa Tibor, Mészöly Géza vagy Both József – természetesen a teljesség igénye nélkül.
Egy-egy évet dolgozott az 1991-ben, illetve 1990-ben született játékosokat felvonultató magyar korosztályos válogatott mellet. Évtizedeken keresztül szervezte és részt vett a tehetségek megyei és országos kiválasztóin, és az elmúlt két év kivételével mindig volt utánpótláscsapata a Szekszárdi UFC-nél.
Most kicsit fáj a szíve a vármegyeszékhely NB III-as csapatának mostani bajnoki szereplése miatt, de szurkol, szorít érte, hogy mielőbb visszatérjenek a sikerek útjára.
„Ha valaki utánanéz, hogy melyik csapatnál hány saját nevelésű játékos játszik, akkor kiderül, hogy magasan a mi csapatunk keretében szerepel a legtöbb, az UFC-ben nevelkedett futballista. De tapasztalatból tudom, hogy a felnőttfutballban a saját nevelésű játékosok mellé időnként szükséges posztra igazolni erősítést jelentő játékost is” – tette hozzá.

A befutott tanítványok
Több tucatnyi olyan futballista fordult meg a kezei alatt, akikből NB I-es játékos lett, volt aki a magyar válogatottban is bemutatkozhatott. Weitner János, Adorján István, Márkus László, Dienes Pál, Hahn Árpád, Kasza István, Varga László, Süveges Zoltán, Hanák Viktor, Mészáros István, Márkvárt Dávid, Horváth Péter, Kővári Róbert – és még hosszan lehetne sorolni.
„Büszke vagyok rá és edzőtársaim is büszkék lehetnek arra, hogy Szekszárdon a korosztályos képzés elindulását követően sok játékosunk került az élvonalba, biztosították a felnőttcsapatunk utánpótlását és vármegyénk csapatainak is éveken át erősítést jelentettek a tőlünk kikerült játékosok. Külön szerencsésnek tartom magam, hogy sokuknak személyesen is az edzője lehettem” – mondja.

Tiszteli Marco Rossit
Teszler Vendel nagyon becsüli Marco Rossi munkáját, aki a magyar válogatottba mindig zseniális érzékkel választja ki azokat a futballistákat, akiket be tud illeszteni a rendszerébe, s eddig még egyikükkel sem fürdött be.
Egész pályafutása alatt azt vallotta, hogy egy edzőnek tudnia kell, hogy mit várhat el a játékosától, és úgy kell felkészítenie, hogy az saját határain belül képes legyen kihozni magából a maximumot.
„Mindenki a saját maga sikerének a kovácsa. Soha nem mondtam, hogy én csináltam valakiből játékost. Az edzők nagyon sokat hozzá tudnak tenni egy sikeres karrierhez, de élsportolónak, élfutballistának született adottságok kellenek, és meg kell lenni a belső hajtóerőnek a meglévő képességek érvényre juttatásához” – fogalmaz.