Sárközi Krisztofer túl fiatal ahhoz, hogy lemondjon az álmairól

– Gratulálok a négy góljához, merre járt eddig?
– Köszönöm szépen, örülök, hogy kijött végre a lépés – felelte a Puskás Akadémiánál nevelkedett 19 éves támadó. – Nem tűntem el, csak lehet, hogy önnek tűnt úgy. Rúgtam azért gólokat korábban is, betaláltam a dombóváriak és a kakasdiak ellen, meg aztán van hét-nyolc gólpasszom is. Persze egy mesternégyes másnak is szemet szúr, örülök, hogy keresett!

– Mindenképpen kerestem volna a szezon végén, hogy megérdeklődjem, mik a céljai, merre tovább? Hogy lemondott-e a feljebb kerülésről?
– Jól esik az érdeklődése. Természetesen nem mondtam le. Jól érzem magam Mórágyon, jó a közösség, meg aztán ők adtak lehetőséget, amikor nyáron fura helyzetbe kerültem. De persze az álmaimat nem adtam fel, szeretnék magasabb osztályban focizni.

– Mit ért azon, hogy nyáron furcsa helyzetbe került?
– Úgy volt, hogy Iváncsára igazolok, de aztán megkerestek a dunaföldváriak, így inkább őket választottam. Pályára is léptem két kupameccsen földvári színekben, de aztán a keretszűkítésnél mégsem marasztaltak. Nem esett jól, hogy az utolsó pillanatban ilyen helyzetbe kerültem, de aztán jött a mórágyi megkeresés, én pedig igent mondtam nekik, hogy valahol „élesben” focizhassak. Persze így terveztem, hogy itt kötök ki, de jó féléven vagyok túl. Az edzőimnek sokat köszönhetek, hogy tartják bennem a lelket, hogy nap mint nap biztatnak, hogy csináljam, mert meglesz az eredménye. 

– Rövid ideig úgy nézett ki, hogy a Puskás Akadémia után talán az NB II-es Pécsi MFC-nél tud gyökeret verni. Miért nem sikerült ottragadnia?
– A vezetők hívtak, szerették volna, hogy náluk játsszak, mert erőcsatárt kerestek, én pedig ilyen vagyok. Az akkori vezetőedző, Weitner Ádám azonban valamiért nem számolt velem. Pedig előtte a PEAC-ban jól ment, s nagyon bíztam a pécsi lehetőségben.

– Merre indul útnak télen?
– Vannak érdeklődők, de egyelőre nem akarom beleélni magam semmibe. Mondtam önnek, hogy egy időben kerestek a portugál ligából, a Boavistától, jó lett volna oda kijutni, de akkor nem lett belőle semmi. Még él a vonal, talán valami még befuthat. És van egy ajánlatom egy osztrák klubtól, akikhez januárban kimehetek. Ha összejön, lehet, hogy belevágok, és ott építem fel magam. Az erőnlétemmel nincs gond, különedzéseket csinálok, szóval megteszek mindent. A családom is támogat, mert ők is tudják, hogy az életem a foci, s ebben szeretnék sikeres lenni.

– Mielőtt útra kelne, lesz még egy meccse a szezonból, s az a meccs nem mindennapi meccs lesz! Hevesebbek ver a szíve?
– Nekem kétszeresen is fontos a szombati találkozó, hiszen Bátaszéken kezdtem el annak idején futballozni, most pedig nevelőklubom ellen bizonyíthatok. És szeretnék is bizonyítani, az a célunk, hogy megtréfáljuk a bátaszékieket. Jó kis csapatuk van, tele vannak jó futballistákkal, de a mi csapatunk sem rossz, nekünk is vannak olyan játékosaink, akik képesek egy-egy ilyen rangadót eldönteni. Ha én leszek az a játékos, az számomra csak hab lesz a tortán.

– Nem sajnálja a mórágyi csapatot? Most, hogy hosszú várakozás után végre úgy néz ki, a vármegyei első osztályban szerepelhet a klub, tavasszal ön is részese lehetne a klubtörténelemnek!
– Sajnálom, mert jól érzem magam itt, de nekem mások a céljaim. Nem ezért küzdöttem éveken át a Puskás Akadémiánál, hogy itt leragadjak. A szívem egy darabját itt hagyom, és persze szurkolni fogok a fiúknak, hogy sikerüljön valami emlékezeteset alkotniuk, mert ez az összetartó társaság, ez a közeg megérdemelne egy nagy dobást. 

Tolna vármegyei I–II. o. kvalifikáció
1. Bonyhád 13 11 2 0 85–835
2. Dombóvár 13 11 0 2 66–1133
3. Bátaszék 13 11 0 2 56–1633
4. Bölcske 13 10 2 1 54–1632
5. Kakasd 13 9 1 3 46–1928
6. Nagymányok 13 6 2 5 36–2920
7. Mórágy 13 6 0 7 32–3418
8. ASE Paks 13 5 2 6 24–3617
9. Tengelic 13 5 2 6 28–4317
10. Tolna 13 5 0 8 22–2815
11. Tevel 13 5 0 8 27–5015
12. Fadd 13 3 2 8 27–3211
13.  Kisdorog 13 2 0 11 12–616
14. Aparhant 14 1 1 12 14–934
15. B.-Börzsöny 13 1 0 12 17–703