A röntgenterápia segítheti Eilingsfeld Jánost a felépülésben

– Eléggé szomorkás a hangja!
– Sajnos nincs okom a vidámságra, nem igazán halad a gyógyulásom – felelte lapunknak Eilinsgelfd János, aki hónapok óta küszködik a sarokcsontjából kiinduló fájdalommal. – Bár most talán elindultam a jó úton, röntgenterápiára járok, ami az orvosok szerint meghozza majd az eredményt. Öt alkalommal kapok besugárzást, kettőn már túl vagyok, nagyon bizakodom, hogy véget ér ez a kálvária, mert szeretnék már ott lenni a pályán, a többiek között. 

– A hétvégén, a Falco ellen nagyon kellett volna a csapatba!
– Elhiheti, hogy én is azon vagyok, hogy mielőbb visszatérhessek! Imádom a klubot, szeretném segíteni, szeretnék azért harcolni, küzdeni, hogy minél jobb eredményeket érhessen el. Elárulom önnek, hogy már ötször-hatszor megpróbálkoztam a visszatéréssel, de ahogy fokozódott a terhelés, mindig újra előjöttek a fájdalmak. De olyan fájdalmak, hogy azok szinte elviselhetetlenek. A Falco elleni meccsnek valóban nem lett szép a vége, de nekünk nem a szombathelyieket kell legyőzni, hanem például a soproniakat, akikkel most szombaton hazai pályán mérkőzünk majd meg.

Csalódás lenne ismét kicsúszni a nyolcból

– Épp azt akartam mondani, hogy két vereség után nagyon kellene megint egy győzelem, sőt egy újabb győztes sorozatba sem ártana belekezdeni, mert a végén megint nem lesz meg a nyolcba jutás!
– Azért remélem, hogy ebben a szezonban meglesz. Sőt a többiek nevében is mondhatom, hogy mindenki rendkívül nagy csalódásként érné meg, ha nem jönne össze. Nem kezdtük jól a szezont, amibe nyilván a sérülések is belejátszottak, volt pár meccs, amin rosszul is játszottunk, de aztán sikerült kimászni a gödörből, csináltunk egy sorozatot, amikor hét bajnokiból hatot megnyertünk. Nagyon együtt van idén a mezőny, talán nem is volt ennyire kiegyensúlyozott a bajnokság az utóbbi években, még az utolsónak is van hat győzelme. Két sikerrel egészen jó pozícióig fel lehet jönni, igaz két vereséggel is le lehet zuhanni. Ezért lesz fontos a szombati, soproniak elleni bajnoki. Bár ők is jó formában vannak, mi leszük itthon, bennünket támogat a közönség, szóval nyernünk kell. Úgy néz ki, hogy Mario (Ihring, az ASE szlovák irányítója – A szerk.) visszatérhet, vele erősebbek leszünk.

– És mennyire lesz erős a magyar válogatott? Februárban kezdődnek az Eb-selejtezők, amelyen ha egészséges lenne, ön is ott lenne!
– De nem vagyok ott! Viszont szurkolok a fiúknak. Bár az olaszok, a törökök és az izlandiak is nagyon erősek, tele vannak kiváló játékosokkal, abszolút reálisnak érzem a továbbjutást. Ha úgy játszunk ahogy az előző években, ha marad a küzdőszellem, amelyik az egyik legnagyobb fegyverünk volt, akkor nem ér bennünket meglepetést. Nem gondolom, hogy bármelyik ellenfelünktől is tartanunk kellene, vertünk már meg NBA-s sztárokkal érkező csapatot, s partiban tudtunk lenni például a világ legjobbjai közé tartozó franciákkal is. Az előző két Eb-n ott voltunk, miért ne sikerülne kijutni egymás után a harmadikra is?