Varázslatos világokat idéz meg

- Ha az ember végigtekint életútján, munkásságán, bátran állíthatja: nem valószínű, hogy valaha is unatkozott volna. Az írás, a zene, az emberek szeretete, az emberek iránti érdeklődés hatja át az egész életét. Mi volt előbb? A zene, vagy az írás?

- A zene - válszolta a TEOL.uh-nak Ékes László újságíró.
- Autodidakta módon tanultam tangóharmonikázni, amit - mások szerint - kellemesen hallgatható szinten űztem. Gondolom, nem hívtak volna bálokba, lakodalmakba muzsikálni, ha nem így lenne. Az írás később jött. Előbb versek formájában, középiskolás koromban sokat írtam, aztán a főiskolán már inkább a humor és a próza irányába kanyarodtak a rímek. Barátaimmal humoreszkeket fabrikáltunk, bevallom, főként azért, mert a kollégiumi előadásokon sikeresen lehetett csinos lányokkal ismerkedni.

- A humor később sem hagyta el, az út mégis az újságíráshoz vezetett.
- Szekszárdra nősültem, és akkor már 8 éve tudósítója voltam a Tolna Megyei Népújságnak. Az első cikkem Tavaszváró avarok Nagykónyiban címmel jelent meg, aztán jegyzetet írtam, később hivatalos tudósító lettem, végül ott találtam magam a szerkesztőségben. A szakma nagyjaitól tanulhattam, Ordas Ivántól, László Ibolyától, Boda Ferenctől, Czakó Sándortól, és Gottvald Karcsitól is, akivel több évtizedes jó munkakapcsolat fűz össze.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Ékes László könyveket is író újságírónak tartja magát. Az olvasók visszajelzései sokat jelentenek a számára
[/caption]

- A klasszikus újságírást azán valami más váltotta fel.
- Miután megváltam a megyei napilaptól, más közegben, más műfajban kellett megtanulnom dolgozni. Rájöttem, hogy a mai világban szellemileg, erkölcsileg, lelkileg, anyagilag kiürítették az embereket, értékválság van, és ezt a hiányosságot valahogy pótolni kell. Az általam szerkesztett kereskedelmi hetilapban van lehetőség novellákat, verseket közreadni, minősített művészeti csoportokat, profi és tehetséges amatőr alkotókat bemutatni. Van helye a humornak, a publicisztikának is. Adott, hogy szolgáljam az olvasókat, helyettük is kérdezzek, helyettük is kimondjam, amire nekik nincs lehetőségük.
 
- Innen vezetett az út a későbbi könyvekhez?
- Az első novellám, a Két szem barack, amely aztán a kötet névadója lett, két évig érlelődött bennem. A novellaterjedelem kiválóan megfelel az emberek olvasási szokásainak, van hely kifejteni a tartalmat, ugyanakkor nem olyan hosszú, hogy elriassza az olvasót. Műfaji szempontból is kihívás, mert kevés szóval kell a lényeget elmondani.

- A falusi emberről ír, nem csak a falusi embereknek.
- Oda mentem vissza, ahonnan származom: a falusi emberekhez. Abba a varázslatos világba, amelynek voltak egyéniségei, értékei, hagyományai, értékrendje, szokásai, kultúrája, humora, dalai. Volt hit és szeretet. Egy sajátos, mára sajnos eltűnt világról írok. A mostani negyven felettieknek visszatekintés, a fiatalabbaknak pedig már történelem ez a kor, a 60-as, 70-es évek időszaka.

- A Babits Kiadó gondozásában megjelent Apám kenyere tíz hét alatt elfogyott. Már kapható a második kiadás. A nem magánkiadásban megjelent könyvek esetében ez olyan ritka, mint a fehér holló.
- A második kiadás azt jelzi számomra, hogy elértem a célom, megérintette az olvasó lelkét ez a könyv. Hogy erre igény van, az is jól látható. Rengeteg visszajelzést kaptam. Ezúton is köszönöm a biztatást, a figyelmet, az érdeklődést. Tudomásom szerint külföldre is - Svédország, Svájc, USA, Kanada, Ausztrália, Németország és Erdély, ide sok példány - eljutott a kötetem. Tíz író-olvasó találkozón vettem részt eddig, és jelenleg hét áll szervezés alatt. Köszönöm a Tolnai Népújság főszerkesztőjének és munkatársainak is, hogy nyomon követték a könyv útját, lapom tulajdonosának pedig a heti megjelenési lehetőségeket.

- Írónak, vagy újságírónak tartja magát?
- Újságíró vagyok, és az is maradok. Tudom, a mai grafománoktól terhes világban nem ritka, hogy valaki írónak, költőnek, újságírónak tartja magát, hangosan hirdetve ezt. Jómagam, Ordas Iván szavaival élve "könyveket is író újságíró" vagyok.

- Újabb könyv készül?
- Nem. Most a kisebb publicisztikák vannak soron, később novellák születnek majd, és a népdalgyűjtés. Száztíz Koppány-menti népdalt idéztem fel, énekeltem kazettára, amelyeket egykori kedves tanítványom, Pappné Farkas Gabriella kottáz le, és megvan a remény, hogy közkinccsé tegyük. Nagykónyiban már éneklik is a dalok egy részét.

1995 után a Piac főszerkesztője, a Hozam című lap újságírója, a Tolnai Krónika olvasószerkesztője, 14 éve a Tolnai Extra főszerkesztője.

Házas, felesége Császár Judit. Hobbija az újságírás, olvasás, túrázás, és zenehallgatás.

Könyvei: Tolna Megyei Útikönyv (társszerző), Két szem barack, Kopjafák a Donnál (Békés Sándorral közösen), Fesztiválos szekszárdi pünkösdök (Gottvald Károllyal közösen), Kőrisfák, Apám kenyere.

Díjak: Országos ÁVÜ riportpályázat II. díj, Szekszárdi németségért nívódíj, Honvédelemért kitüntetés I. fokozat, Csányi-díj, Pedagógusjelöltek Országos Szakmai Konferenciája III. díj. Ékes László könyveket is író újságírónak tartja magát. Az olvasók visszajelzései sokat jelentenek a számára -->