Oszló homály

Még évekkel ezelőtt örökre beleégett egy mondat az agyamba, amely azóta is azt bizonyítja, mennyire nem érti a magyarság problémáit az, aki szerencsésebb tájaira született a világnak. Akkori uniós parlamenti képviselők mesélték, hogy amikor igyekeztek felhívni nyugati társaik figyelmét a határainkon túl élő magyar kisebbségek sanyarú sorsára, azt a pökhendi választ kapták: ha annyira rossz ott nekik élni, miért nem költöznek el máshová? Azt most nem részletezném, mi a véleményem azokról, akiknek a szülőföld semmit nem jelent, és mindig azt a helyet választják hazájuknak, ahol többet fizetnek. De a történelem ismeretének az idézett mondatból kiordító hiánya annyira elkeserített, hogy megfogadtam, minden kezdeményezést segíteni fogok, ami bárhol a homály oszlatását célozza.

Ezért töltött el örömmel, amikor az Európai Bizottság még tavaly április 3-án bejegyezte a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést (Minority SafePack).

A kezdeményezés kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra a kisebbségek és többségben élők között, a nemzeti kultúrák és hagyományok ápolására, valamint anyanyelvű sport- és kulturális tartalmak közvetítésére országhatárokat áthidalva.

Ha összegyűlik az egymillió támogató aláírás,

akkor Európa urai végre a magyar nemzet valódi problémáival lesznek kénytelenek foglalkozni az újabb idétlen vegzálások vagy az uborka görbületének meghatározása helyett.

Tegnap óta a postákon is csatlakozhat bárki.