Rövidpályás horror

Egészen kedd délelőttig nem néztem végig egyetlen rövidpályás gyorskorcsolyaversenyt sem, így a phjongcshangi olimpia ragyogó alkalmat kínált arra, hogy ezen a rossz szokásomon változtassak. Nagy ritkán ugyan láttam egy-egy rövid bejátszást a televízióban e szakág világversenyeiről, de ezekből – most már tudom – nem igazán jött át a lényeg:

a rövidpályás gyorskorcsolya minden egyes futama izgalom a köbön, kész horror.

Sir Alfred Hitchcocknak bizony nagyon komolyan össze kellett volna kapnia magát ahhoz, hogy izgalmakban hasonlóan bővelkedő filmet rendezzen…

A magamfajta laikusok számára szinte követhetetlen, valójában mi is történik a jégen, különösen akkor, amikor a váltók versengenek. Színtiszta őrület! Ezer hangyaboly nem képes akkora zűrzavart, látszólagos összevisszaságot produkálni, mint amilyeneket ezek a derék rövidpályás gyorskorisok. Nincsen egyetlen nyugodt pillanata sem a vetélkedésnek, bármelyik másodperben kicsúszhatsz, vagy éppen kilökhetnek, és aztán a pályát övező puha gumifalban hatalmasat nyekkenve landolsz. Akarva, de akaratlanul is nekimehetsz a vetélytársadnak, és máris borul a papír-, pontosabban a jégforma…

A bukások egyébként úgy hozzátartoznak a rövidpályás gyorskorcsolyaversenyekhez, mint a jég. Nem véletlen, hogy kötelező a bukósisak, a sípcsont- és bokavédő, illetve a kesztyű viselése. Borzasztó nehéz lehet nyugodtnak maradni az őrült rohanásban, amikor az ellenfelek csípnek, mint a bögöly, rúgnak, mint a szomjas ló… Én már a második simlisséget sem tudtam volna lábon kihordani, olyat benyomtam volna a gonoszkodónak, hogy a bíró egymilliót számol, mire magához tér. Szerencsére az olimpián szereplő honfitársainktól nagyon távol áll ez a szemlélet…

Természetesen tudom, hogy a Phjongcshangban szerephez jutó magyar korisok kiváló eredményekkel rendelkező sportolók, akad köztük világ- és Európa-bajnok, illetve érmes. Az olimpia előtt mást sem lehetett hallani, mint hogy 32 év után újra érmet, sőt, talán még aranyat is szerezhetünk a téli játékokon, s erre a legnagyobb esély a rövidpályás gyorskorcsolyázók versenyein mutatkozik. Küldöttségünk ásza, a sármos Liu Shaolin Sándor, aki korát meghazudtolóan higgadtan, taktikusan versenyez, egy agysebész pontosságával használja „szikéjét”, döbbenetes, hogy milyen gyorsan, okosan, precízen reagál a pályán történtekre, provokációkra! Nem lennék különösebben meglepve, ha… De ne rohanjak ennyire előre, elegendő, ha Sanyi rohan a jégen!