Pétanque – játék vagy sport?

Jól szerepeltek az ifjú szekszárdi sportolók a franciaországi Sainte-Pierre-lès-Elbeufben rendezett IX. Reménységek Európa-bajnokságon. A 23 éven aluliak versenyében a Szekszárdi Garay János Gimnázium diákjai, Kocsis Dorka, Tumpek Fanni, Liszkai Rebeka – akik a pécsi Vörös Meteor Sportkör tagjai, de edzéseiket Szekszárdon tartják –, kiegészülve a veszprémi Krenhardt Eszterrel, a 8. helyen végeztek, a Nemzetek Kupájában pedig a 3. helyet szerezték meg.

Pétanque szó jelentése valójában: mozdulatlan lábak. Egy francia golyójáték, ami a játékosok stratégiájára épül. Már a középkorban is játszották a katonák. Állóképességet és nagy koncentrációt igényel. Célszerű a csapatban megbeszélt stratégiát követni, több pont szerzése érdekében. Fejleszti a térlátást. Lehet hobbi, de sokkal többen vannak, akik versenyszerűen űzik. Minden korosztály számára nagyszerű játék. Kikapcsolódást tud nyújtani, de egy versenyszituációban ez nem mindig jön össze.

Felszerelés a játékhoz 3 vasgolyó (ami különböző méretű lehet 71-75 mm átmérőjű, illetve a versenyző számával ellátva, ha versenyszerűen űzöd a sportot), és egy célgolyó, ami fából vagy műanyagból lehet (becenevén: öcsi).

Játékszabályok Sorsolással döntitek el, hogy ki kezd, és a játék kezdetén először az öcsit, azaz a célgolyót dobja el a kezdő csapat. Ez nem érhet semmihez és senkihez, és úgy kell megállnia, hogy a dobókörből legalább 6, legfeljebb 10 méter távolságra legyen, a pálya szélétől és bármilyen akadálytól pedig legalább 1 méterre. A cél a saját golyót minél közelebb juttatni az öcsihez. Mindig a rosszabb helyzetben lévő csapat (vagy játékos) következik, ha még van golyója. Ha ez nem egyértelmű, akkor bírót hívnak a játékosok, hogy mérje le a távolságot a két golyó között. A csapat a kör végén annyi pontot kap, amennyi golyója közelebb állt meg az öcsihez, mint az ellenfél legközelebbi golyója. A verseny akkor ér véget, ha az egyik csapat eléri a 13 pontot, és ezzel győz.

Csapatfelállás Lehet egyéni, duplett és triplett. Egyéniben, illetve duplettben a játékosnak 3-3 golyó van a kezében, triplettben fejenként 2.

Hogy kerültem kapcsolatba a pétanque-kal?

2016 nyarán szüleimmel Franciaországba utaztunk. Sétáltunk egy parkban, ahol nyugdíjas bácsikat láttunk vasgolyókat dobálni. Semmi értelmét nem láttam, de nagyon vidámak voltak. Ennyit hallottunk meg az üdvrivalgásból: „Excellent”. Közelebb léptünk, és megkérdeztük, mit csinálnak? Mi a lényege? Kipróbálhatjuk-e? Válaszuk igen volt, én ekkor dobtam el először vasgolyót az életemben. Apukámnak nagyon tetszett, engem nagyon nem fogott meg. Egész nyaralás alatt ezt hallgattuk, micsoda jó tevékenység.

Ahogy hazaértünk, apukám utánajárt, van-e ilyen sportlehetőség Magyarországon, mert még sohasem hallott róla. Felvette a kapcsolatot a Magyar Pétanque Szövetség akkori elnökével, aki egy versenyre invitált a Velencei-tóhoz. Apa megkérdezte, szeretnék-e vele tartani, mert duplett verseny lesz. Válaszom az volt: Végül is, miért ne?

Azon a versenyen novemberben olyan hideg volt, hogy a kezem majdnem odafagyott a vasgolyóhoz, és végül utolsók lettünk, de mindenki nagyon barátságosan és segítőkészen állt hozzánk, kezdőkhöz.

Azóta, közel 3 éve versenyszinten űzöm, és több barátomat is bevontam a sportba. Több országos bajnokságon szereztem 1–3. helyet, tavaly sikerült megnyernünk a diákolimpiát; illetve amire a legbüszkébb vagyok, hogy ebben az évben az Európa-bajnokságon Franciaországban a Nemzetek Kupáján 3. helyezést értünk el a lányokkal.

Magyarországon 1989-ben alakult a Magyar Pétanque Szövetség, aminek most volt a 30 éves évfordulója, amit a Kincsem Parkban ünnepeltünk meg versennyel és világhírű sztárjátékosokkal. Ennek a szövetségnek 12 tagszervezete van az országban, hozzánk legközelebb Pécsen, ahol kettő egyesület is működik. Mi a pécsi Vörös Meteor Sportkörbe vagyunk leigazolva. Az országban az igazolt játékosok száma 500 körül van. Kocsis Dorka, Garay János Gimnázium, Szekszárd

Nyugodtnak kell maradni, nem szabad fejben elveszni

2019 nyarán Kocsis Dorkával, Liszkai Rebekával és veszprémi csapattársunkkal, Krenhardt Eszterrel kvalifikáltuk magunkat a Sainte-Pierre-lès-Elbeufben rendezendő októberi Reménység Európa-bajnokságra. Edzőnk, Simon Ágnes segítségével lelkiismeretesen készültünk egész nyáron. A Garay János Gimnáziumot rajtunk kívül még Jávor Péter is képviselte a férfi reménységcsapat tagjaként. A felállás triplett volt, ami 3 fős csapatot jelent, fejenként 2-2 golyóval.

Október 2-án hajnalban indultunk itthonról, és délre már Franciaországban is voltunk. Ez a nap főként a kipakolásról, pihenésről és a stratégia egyeztetéséről szólt. Csütörtökön elkezdődött a kilövőverseny, ahol Krenhardt Eszter lőtt Magyarország színeiben. Sikereket aratva bejutott a legjobb 8 lövő közé, de a szombati fordulón már nem jutott a legjobb négybe.

A verseny fő része pénteken kezdődött. Tíz női csapat volt, a lebonyolítás körmérkőzéses rendszerben folyt, idő¬limit nélkül, tehát mindenki játszott mindenki ellen, majd ebből számították ki a legjobb négyet, akik az Európa-bajnoki címért küzdhettek tovább, míg a második négy a Nemzetek Kupájában folytathatta. A mi csapatunk először a franciákkal mérkőzött meg, akikről tudni kell, hogy ha nem is a világon, de Európában messze a legjobbak. Egy hosszú mérkőzés után 13-1-re vesztettünk, de mi csak szuper tapasztalat-szerzési lehetőségnek fogtuk fel ezt a meccset. A második meccsünket az angliai válogatottal játszottuk, akik ellen megszereztük első győzelmünket, 13-10-re. Ezután a csehekkel volt egy szoros és fordulatos küzdelem, a negyedik mérkőzésünket pedig a török lányok ellen játszottuk. Szombaton a németek, a szlovákok és a svájciak ellen játszottunk, a körmérkőzések legutolsó küzdelme pedig vasárnap reggel volt a spanyolokkal.

A legjobb négybe nem jutottunk be, de a második négyesben folytathattuk a küzdelmet a Nemzetek Kupájáért, ahol olyan eredményt sikerült elérni, amire büszkék lehetünk.

Nagy adag örömmel és szép emlékekkel tértünk haza, valamint rengeteg tapasztalattal, amiket hasznosítani fogunk a jövő évi Reménység Európa-bajnokságon, ahová tervezünk újra kijutni, és még szebb eredménnyel hazatérni. Tumpek Fanni, Garay János Gimnázium, Szekszárd